DIREKT MARKETING
Csiling, csiling, csiling... csiling, csiling, csiling...
– Halló, tessék!
– Jó napot kívánok, a Bioturbulencia Egészségügyi Komplex Országos Intézménytől beszélek, Kovács Iluska vagyok, Sámfai professzor úr megbízásából keresem, zavarhatom ugye pár percet?
– Nem tetszik zavarni, tudja, én kisnyugdíjas vagyok, örülök én kérem szépen, ha valaki felhív, kivel beszélek?
– Kovács Iluska vagyok, a Sámfai professzor úr megbízásából...
– Milyen Júlia?
– Nem Júlia, hanem Iluska, a Sámfai professzor úrnál vagyok...
– Én erről a Sámfai professzorról már hallottam, ő volt, ugye, aki az elektromos tyúkszemvágót feltalálta?
– Az nem ő volt, mert a professzor úr a bioturbulencia hazai úttörője...
– Na, ez nem jutott eszembe. Máskor is hívjon kedvesem, tudja, engem még az Orbán úr is hívott, ő nagyon rendes ember, levelezik is velem, maguk is küldenek levelet?
– Természetesen... Ugye ön Pincinger Andrásné, a címe pedig...
– Jaj, de édeset hibázott! Én a Pincinger András vagyok, a feleségem éppen ultrahangon van, nekem kellett volna menni, de nem érek rá, tudja, hogy van ez.
– De most rá tetszik érni, ugye? Néhány rövid kérdést tennék fel a néninek... pardon, bácsinak...
– Nem baj, szívecském, csak tegye fel nyugodtan, de mondja, ajándékot is adnak?
– Mire tetszik gondolni?
– Hát arra, amit a telefonos emberek szoktak ígérni. Egy csomag kínai ránctalanító, sötétben is használható csipesz, detektoros rádió, az ember örül az ilyennek.
– Bizony, bizony, mi is adunk a kedves családnak, de ezért el kell ide jönni a Margitszigetre, itt várjuk a bácsit, de előbb néhány kérdést teszek fel, tetszik figyelni?
– Hangosabban tessék!
– A beszélgetés rögzítve lesz, rendben?
– A kémek végett, ugye? Most néztem éppen a délutáni műsorban, hogy ezek mindenkit lehallgatnak, maga is ilyen lehallgatós társaságtól van?
– Pincinger bácsi, én a bioturbulenciás cégtől vagyok!
– Az mi az isten csudája?
– Akkor kérdezek, jó? Tessék mondani, éjszaka ki tetszik menni a vécére és hányszor? Nem muszáj pontosan, elég, ha csak körülbelül tetszik mondani!
– Hát ahányszor kell, ugye, de miért kérdezi, lelkem? Maga is kimegy, mi?
– De hányszor? Négyszer, ötször, hatszor?
– Mikor hogy. Ha sört iszok... Hahaha!.. Szokott sört inni, kedves?
– Ritkán. Akkor beírom, hogy ötször.
– Írja csak, ha ettől függ az ajándék.
– És nehezen megy, vagy könnyen?
– Már micsoda?
– Hát ugye a csurgás, mert mi egy speciális edényt forgalmazunk, ami a bioturbulencia elvén működik és ha el tetszik hozzánk jönni... Van kéznél ceruzája, bácsi?
– Nekem golyóstollam is van, kölcsön akarja kérni?
– A címet diktálom.
– Nana, nana, én öreg vagyok már ehhez, van nekem egy jó feleségem, isten őrizz...
– Ide el tetszik jönni, és már csomagoljuk is az ajándékot...
– Nem alkalmatlankodok én, kérem szépen, küldje csak el az ajándékot, ha már ilyen kedves volt, hogy felhívott.
– ...És itt kapják a megrendelés szerint a bioturbulencia új találmányát. Akkor megrendeli? Írhatom?
– Az ajándékot?
– Nem! De nehéz felfogású a bácsi! Ha most megrendeli, elég csak a telefonba mondani, hogy igen, és öné a fantasztikus éjjeli találmány.
– Elfogadom az ajándékot! El én! Igen, küldjék, azt a bioizét pedig megtarthatják maguknak.
– Vén hülye! Megkaphatná a világ legjobb bilijét engedménnyel, és szarakodik itt!
Katt.
Pincinger bácsi fejét csóválva kicsoszog a vécére pisilni. Ezek a mai fiatalok!