ALAKULÓ ÜLÉS

Színmű egy felvonásban

Írta: Belvárosi Árpád

 

Szereplők:

Zakuszkáné, nyugdíjas énektanár

Lusztig, mérnök

Hormai, organizátor

Hormainé, demonstrátor

Kormányosné, rovancsoló

Bohó Ottó, depressziós

Sátor Luczy, festőművész

Andrásovits András, mozgópostás

 

(Ez a darab ún. „családi színmű”, vagyis az előadás nem hagyományos színpadra íródott, de természetesen ott is előadható. Ilyenkor a színész jelenetét a „be” és a „ki” szavak jelölik. Egyébként az éppen nem szereplők az asztal két oldalán ülnek a jelenetre várakozva. A kezdés kötetlen mozgásokkal indul úgy, ahogy a résztvevők egy családi összejövetelre érkeznek. Legelőször Hormai és Hormainé jönnek: Hormai kezében aktatáska vagy más, pl. mappa. A szereplők folyamatosan érkeznek és leülnek.

Hormai és Hormainé középre, egymás mellé helyezkednek az asztalnál, Hormai a táskájából különféle tárgyakat – pl. alma, ceruza, papírlap, zseblámpa stb. – rak maga elé.)

Hormai: Ó, a basszorkányosát neki! Otthon maradt a tervezet.

Hormainé: Milyen tervezet?

Hormai: Milyen, milyen, ne idegesíts, édesem! Hát az alapszabály tervezete, egy pártot nem lehet alapszabály nélkül megalapítani. Egyébként nagyszerű az ötlet, kár, hogy nem én találtam ki, hanem az a lakli mozgópostás. Kártyások Pártja, csak így, ilyen egyszerűen. Bár várjuk ki a végét... még valaki okos bejavasolja, hogy legyen Közép-európai Magyar Kártyások Független Pártja, vagy Nemzeti Magyar Kártyakedvelők Országos Pártja. Ökör ember is előfordul a kártyások között is, na majd meglátjuk.

Hormainé: Én mondtam, hogy csak az ismerősök között toborozzunk tagokat, de te ugye okosabb vagy, mint én, és hirdetést akartál... nem is volt olcsó egyébként.

Hormai: Nem kérem a kritikát, nekem lesz igazam, majd meglátod, milyen színes egyéniségek kerülnek elő e mélyből. Különben is legalább tíz tag kell az alapításhoz... mi meg hatan vagyunk ismerősök, szóval nyolcan, nem?

Hormainé: Nem is tudtam.

Hormai: Én sem tudtam, de Ottó felvilágosított.

Hormainé: Ő is itt lesz?

Hormai: Persze, hát ő írta a tervezetet. Bár ha rájön a boldogtalanság, nem jön el. Fene ezt a depressziót, remélem, nem ragályos, hahaha!

Hormainé: De vicces a kisfiú.

Lusztig: (feláll és Hormaihoz megy) Jónagyot kívánok! Betli vagy durhmars? Egyébként Lusztig vagyok. Mérnök-logopédus. Hova ülhetek? Ja pardon, remélem, jó helyen járok? Harcias Amazon Nőegylet alakuló ülése, nemde? Na csak vicceltem. Kanaszta vagy kaneszten, mindkettő hehezetes „sz” bötű. Szívesen tartok előadást, szerény óradíj nélkül. Nélkül!

Hormai: (meglöki a vállával Hormainét, suttog) Itt az első futóbolond.

Hormainé: Nagy tételben olcsóbb vagy drágább?

Lusztig: Vicces a nagysága... (nyújtja a kezét)... Lusztig vagyok.

Hormainé: (kezel vele) Hormainé... nyugdíjas?

Lusztig: Maga már nyugdíjas, ilyen fiatalon? Mivel van leszázalékolva?

Hormainé: (nagyot fúj) Idegi alapon, bácsi. És maga?

Hormai: Térjünk a tárgyra, kérem. Ugye én leszek a levezető elnök, vagyis a moderátor...

Lusztig: Detonátor, az jobban hangzik. Én robbantó mérnök voltam fiatal koromban, vagyis én bátor ember vagyok. Maga meg mindjárt a központi bizottság tagja akar lenni, ismerem én a magafajtáját, de jóval kezdett. Foglalt helyek vannak?

Hormai: A franc akar kábé tag lenni!

Lusztig: Én viszont alelnök leszek, rendicsek?

Hormainé: (félre) Ez totál hülye.

Bohó: (lassan, körülményesen körbejárja az asztalt, vastag paksaméta van a hóna alatt) Izé... nincs itt huzat?

Lusztig: (rámutat Bohóra) Ez a tűzoltó? (leül Hormai mellé)

Bohó: (megáll Lusztig mögött) Ide akartam… (legyint)... frász aki megeszi.

Lusztig: (hátranéz Bohóra) Milyen érdekesen képezi az „r” betűt. Maga külföldi?

Bohó: (magában morog) Arról nem volt szó, hogy a bizalmas adatokat is be kell vallani. (Hormainéhoz) Ibolyka kollégina húzódjon arrébb egy kicsit! (leül mellé)

Hormai: Erről jut eszembe, tessék figyelni! Itt nincs elvtárs, se kolléga, se szaktárs, se bajtárs, itt nem szégyen a kártya, itt úgy szólítjuk egymást... (szótagolja) ...kár-társ, érthető? Kártárs. Ottókám, ezt bevésed az alapszabályba, világos?

Bohó: (savanyú képpel) Én már nem javítok a szövegbe.

Lusztig: (harciasan) Szavazzunk! Három-egy a javunkra, beírja fiam, oké?

Bohó: (fájdalmasan) Maga kicsoda?

Zakuszkáné: (körbejárva vizsgálja a jelenlévőket) Szerbusztok édeseim, elkéstem?

Hormai: Evelin, kérlek, ide ülj a detonátor kártárs mellé!

Zakuszkáné: (alaposan megnézi Lusztigot) Hoppá, hoppá, szintén zenész? Csak nehogy félreértés legyen, a zenei bizottság elnöke én leszek, értve vagyok? La-la-la-lááá! (leül az asztal túlsó oldalára).

Lusztig: Szép visítós hangja van a kártársnőnek. Ha egy tanácsot adhatok, a „lö” betűjét képezze a bal alsó első és a felső második műfoga segítségével, ha tudja!

Zakuszkáné: (nagyon megfontoltan, gúnyosan) Ha a szervezőbizottság ezt a kottatartó fejű egyént nem utasítja rendre, én átmegyek a szomszéd terembe, ahol a kaktusznemesítő magyarok üléseznek, és felfegyverkezem magam. Nekem ott nexusaim vannak. Rendicsek, aligátorkám?

Lusztig: Nem kell mindjárt bekapni, én szelíd ember vagyok, nagysasszony.

Bohó: Kezdjük már, gyerekek, annyi dolgom van még!

Hormainé: Ottókám, számold meg gyorsan, hányan vagyunk!

Zakuszkáné: Mit kell itt számolni? Hol a Saczy, hol a mozgó postás, hol a…

Kapitányné: (be, liheg, mert szaladt a lépcsőn) Phű, itt vagyok, tagtársak, a postásfiú is jön, de pisil, mert utoljára Mezőkövesden csurgatott, és annak már három órája, phű, de kivagyok! Evelin, adj már egy zsebkendőt!

Lusztig: (gyorsan átnyújt egy zsebkendőt) Ha megengedi, kisasszony, tessék!

Kapitányné: Maga kicsoda? (elveszi a zsebkendőt) Remélem, nem használt… (törli a homlokát) …elég furcsa… (szagolja a kendőt) …maga leszbikus?

Lusztig: Kikérem magamnak!

Hormai: Na haladjunk, kártársak, mert elmegy a vonat. Ottó, oszd ki a tervezetet!

Bohó: Nekem egy darab tervezetem sincs.

Hormai: (leborul az asztalra)

Hormainé: (felcsattan) Jaj Ottó! Ne hülyéskedj! Mindenkinek adj egy példányt az alapszabályból!

Lusztig: Nekem is persze.

Bohó: Én már mindenkinek adtam példányt. Mi vagyok én, papírkereskedő?

Hormai: (idegesen) De én otthon felejtettem a miénket, mit kell ezen felháborodni?

Bohó: Nem vagyok felháborodva, csak csodálkozom, hogy a leendő elnök a legfontosabbról elfelejtkezik, ugyebár… Mindjárt nevetek.

Lusztig: Én meg röhögök.

Kapitányné: (meglöki Zakuszkánét) Ez ki ez a fószer?

Zakuszkáné: Tudja a fene. Lehet, hogy kém.

Lusztig: (kutat a zsebeiben) Nekem van itt egy… aha, megvan… (egy papírlapot tesz ki az asztalra) …de ez csak a frakcióra vonatkozik.

Hormai: (csodálkozva) Frakció? Milyen frakció? Ottó, te erről nem szóltál.

Bohó: Nincs frakció.

Zakuszkáné: Nana, nana. Nem is olyan rossz ötlet. Kottatartók frakciója, mi? Aligátor úr figyel? Nem is olyan butaság.

Hormai: Gyerekek, így nem lehet komoly dolgokról tárgyalni.

Kapitányné: Evelin, ne hülyéskedj! Ezzel az erővel lehetne zsebkendőt használók frakciója is, azon belül batiszt, papír, vászon…

Hormainé: Most már nekem is kell pisilni, ennyi zöldséget hallgatni, komolyan mondom… (kifelé indul, de az ajtóban beleütközik Sátor Saczyba) Szerbusz, édesem, elkéstél. (ki)

Sátor: Megkaptam, megkaptam, ezért késtem. Most adták át a díjat. A Kisalföldi Lúdtenyésztők nagydíját kaptam, lehet irigykedni. (körbesétál az asztal körül) A „Libalegelő télen” képemet egyhangúan a legjobb avantgárd műnek ítélte a zsűri.

Bohó: Képzelem, milyen lehetett a zsűri. Libatömő asszonyok és tollfosztó banyák gyülekezete. Rosszul vagyok.

Sátor: Térj magadhoz, búsképű lovag! Nem ilyen hozzád hasonló tudálékos balfékek bíráltak, hanem ott volt a helyi plebános is, beeee!

Bohó: Így már mindjárt más, taps a fiatalasszonynak, hipp-hipp hurrá!

Kapitányné: Mi a fenét lehet egy téli libalegelőn megfesteni? Lila libák legeltek, vagy sült libák repültek a templomtorony körül, nyilatkozzon a művésznő!

Sátor: Ehhez fantázia kell, picim. Több mint egy… na, inkább nem személyeskedek. Tippeljetek, mi volt a képen!

Hormai: Feladom.

Lusztig: Gágogtak a libák.

Sátor: Langyos, nagyon langyos.

Bohó: Szabad a gazdaasszony.

Sátor: Olyan tompák vagytok, mint egy… egy…

Zakuszkáné: Ki ne mondd!

Sátor: Hát milyen a hó, hülyekéim? Rohadt nehéz kérdés, mi? Elárulom: fehér. És milyenek a libák? Mint ti… jó, jó, ez csak vicc volt, Szóval a képen nincsenek libák, mert tél van, nemde? A libák az ólban vannak, vagyis?

Bohó: Beadtál a tudós zsűrinek egy tök üres fehér vásznat, és elnyerted a nagydíjat. Irigyellek.

Kapitányné: Te leszel a liba frakciós alelnök, mint a legnagyobb liba, oké?

Bohó: Nincs frakció, oké?

Lusztig: Akkor én milyen alelnök leszek?

Bohó: Semmilyen.

Hormai: A jegyzőkönyvet Evelin vezeti.

Kapitányné: Én nem vállalok semmit, mert zárás van.

Bohó: Egész évben nincs zárás.

Kapitányné: Neked muszáj mindig mindenbe beleszólnod, Ottókám?

Bohó: Ez nem beleszólás, csak megjegyzés.

Kapitányné: Ha nem lennék olyan, amilyen, azt mondanám: hülye.

Bohó: Bohó vagyok.

Zakuszkáné: Na idefigyeljen a díszes csapat! A jegyzőkönyv-vezetést egyszer, értve, egyszer, a mai napon vállalom, de csak ha a pártindulót elfogadjátok.

Hormai: Indulóról szó sem volt.

Bohó: De sajnos igen. Itt a szöveg… (papírról olvassa) …„szükség esetén zenei induló bevezethető.”

Hormai: Ki volt az a… (legyint)… mindegy, aki ezt javasolta?

Zakuszkáné: Csináltam már zenei vázlatot ám, nem a levegőbe beszélek, elénekeljem?

Valamennyien ijedten: Ne!

Zakuszkáné: Csendet kérek! Micsoda udvariatlan társaság. Most csak a vers jön, a ráhangolás céljából, laikus egyének. Cím: a Kártyások Párja indulója. Írta, kottázta Zakuszka Leóné okleveles zeneművész. Teljes figyelmet kérek, nem pusmog a második padban az a ráncos ürge. Szóval:

Téli ruha, agyagköcsög,
jól vagyunk mint a kis vöcsök.
Ezt teszi a kanaszta,
bizony, bizony, aszta-paszta. 

Ez itten a kártyapakli,
legyél okos, te nagy lakli!
Kanyaró és rubeola,
nem veszítünk, szót sem rolla. 

Tudjuk nem a csapból folyik,
kezünkben a drágadzsolik.
Összegyűjtjük, egyben tartjuk,
lapjainkat összerakjuk.

Így leszünk mi győztesek,
ellenfelek féljenek.

Állati jó, nem?

(a többiek meredten néznek)

Lusztig: (keresi a szavakat) Öö… öö… kedves… hm… nagyságos asszony, nem társulnánk lakodalmas nóták alkotásához? Nem találok szavakat a gyönyörtől.

Zakuszkáné: Nem beszéltünk össze, és tessék. Egy igazi műértő véleménye lefagyasztja a közönséges népeket.

Hormai: Én magamhoz sem fogok térni. Az lenne a legjobb, ha az „Egy a jelszónk a béke…” dallamára formálnád ezt a nemes szöveget.

Hormainé: (visszajön, leül) Lemaradtam valamiről?

Hormai: A nap fénypontját elmulasztottad. Evelin énekelt.

Kapitányné: Nana, még csak szavalt a lelkem… (Hormainéhoz)… a postást nem láttad?

Sátor: Nekem dolgom van, már nem várok tovább. Aki bújt, aki nem…

Lusztig: (halkan énekelni kezdi a DIVSZ-indulót, először egyedül, majd a többiek is bekapcsolódnak az éneklésbe, egyre erőteljesebb a hangerő, a végén már harsog az éneklés)

„Egy a jelszónk a béke, harcba boldog jövőért megyünk,
egy nagy cél érdekében tör előre ifjú seregünk.
Bárhol is van hazája, bármely ég néz le rája,
Küzdő korunknak új nemzedéke mind itt halad velünk.

Földön, égen zeng az új dal ifjúság!..
Milliónyi szív dobogja ritmusát, …
Nincs oly erő, mely legyőzné ki a népért kűzd
és dalolja a jövőnek himnuszát, ifjúság, ifjúság, ifjúság!

András: (be, az énekléshez ő is csatlakozik, úgy, hogy az éppen aktuális szövegbe „belép”, az induló végéig) Mi az, kitört a forradalom? Megint kimaradtam a jóból.

Kapitányné: Ne dumálj annyit, ülj le, miattad nem haladunk az alakulásban.

Bohó: Vége van a hangversenynek? Akkor kiosztom a tervezetet olvasni.

Hormai: (felordít) Micsoda alak! Hagyja, hogy megizzadjak az idegtől, közben tele van a cekkerje papírral. Megállj csak! Ha megalakultunk, tudod mikor leszel te főtitkár? Majd ha a lovas szobor lépik egyet, és hozzá te kapd az első pártfegyelmit is. Inkább ez a kis tüchtig Hormainé lesz a főtitkár, igaz-e, kártársak?

Hormainé: Az ilyen megbízhatatlan kádereken bosszút kell állni, egyetértek, leendő elnök uram, kicsinyem.

András: Hát ezért szép a demokrácia, mindig mondtam. Szóval megalakultunk. Remélem, tízen végig itt voltunk, ahogy a passzus mondja.

Bohó: Én nem is akartam főtitkár lenni.

Lusztig: (Andráshoz) Maga honnan tudja ezt a passzusos helyzetet? Ezt a postásoknak tanítják?

András: Még szép. Azt hiszi, mozgó postás akárki lehet? Téved. Egyébként kihez van szerencsém, ha nem tévedek?

Lusztig: Lusztig Árpád, a frakciókért felelős alelnök vagyok, kérlek alássan.

Bohó: Nincsenek frakciók.

Zakuszkáné: De vannak.

Sátor: És van a képzőművész frakció is, mert ha nincs, én be sem lépek.

Hormai: Én nem tiltakozom, nekem mindegy… a Bandi lesz a postás frakció alelnöke, én meg már nem is lehetek más, mint az elnök, rövidre zártuk az alakulást, na ja, nem vagyunk mi buta gyerekek.

András: Ottót már ki ne hagyjuk! Hogy néz ez ki? Ő lesz az általános alelnök és kész.

Kapitányné: Én meg csak itt elvagyok, mint a befőtt, és mert nekem nincs nagy szájam, belőlem nem lesz semmi. Bandikám, hát legalább te állj mellém, ha már végigcsináltuk a legnehezebb esztendőket, arany bogaram, úgy bokán rúglak, mint a vasúti bakter a részeg krampácsolót, nahát!

András: Okos asszony, okosat beszél. Mondok én valamit. Ki számít egy pártban a legjobban? Akinek hatalom van a kezében. És aki tud is ezzel bánni, vagyis a főtitkár, ő a legnagyobb bika a faluban, helyes?...

Lusztig: Milyen okos ember a postás úr.

András: Vagyis az elnök az reprezentál, de a főtitkár az aztán… domborít, igaz-e? Amondó vagyok, kezdjük elölről! A Kapitányné kártársnő lesz a frakciós alelnök…

Lusztig: Hohó, az én leszek! Le van foglalva már!

András: Csak voltál, Lusztig kártárs.

Kapitányné: (mérgesen) Egyáltalán mi ez a frakciós részleg, vagy mi a fene?

Lusztig: Na de kérem, nagysasszony, ott gyűjtik a legfontosabb kártyákat…

Kapitányné: Mit gyűjtenek?!

Lusztig: Hát kérem szépen, ugye van itt ez a TAJ-kártya, lakcímkártya, névkártya…

András: Nekem már világosodik a kibontakozás, akkora kibontakozás lesz itt, hogy az nem közönséges…

Lusztig: Végre egy tetterős postás, ez kell ide, kártársak.

András: Figyelem! Hormainé lesz az általános alelnök, Ottó visszavonul a magánélet bástyái mögé, rendicsek, Ottó?

Bohó: Végre egy okos javaslat.

András: Hormai kártárs mint a legagilisabb és legokosabb tagunk lesz a főtitkár… hosszan tartó nagy taps, igaz?

Valamennyien: Igaz!

András: Kapitányné gondozza a frakciós kártyákat címzetes alelnöki rangban.

Kapitányné: Az mi?

András: Csönd! A többiek nem kapnak új feladatot, értem Evelin, értem Saczy? Alelnökök maradtok, velem együtt, kész.

Hormai: Totál el van fogadva, meg van szavazva egyhangúlag, beleértve Hormainé és szerénységem két keresztanyját is, akik írásban szavaztak, de valami hiányzik ám, gyerekek, ki lesz az elnök?

András: Ki, ki, hát Lusztig kártárs, elfogadja?

Lusztig: Mint a vöcsök. De ugye… hm… az nem baj, hogy nem tudok kártyázni?

VÉGE