ELŐRE, HÁTRA!

Vaudeville mese felnőtteknek egy hosszú felvonásban

Írta: Belvárosi Árpád

 

Szereplők:

Brigi(tta), nagymama, korábban fiatalasszony

Zsolt, nagypapa, korábban ifjú férj

Jolán, szomszéd

Béla, ő is szomszéd

Házmester

Hadnagy, hatósági közeg

Dodó, lecsúszott egzisztencia

Maca, hölgy

Pincér

 

Történik napjainkban (és korábban).

(Egy egyszerű szobában, jobbra ajtó, mellette álló fogas, rajta két fehér köpeny. A nagymama boldog, mert a nagypapával együtt felneveltek három gyermeket, és ráadásul lett három iker unoka is, akiket dajkálhatnak. Az unokák aprók, a nagyszülők a legjobb nagyszülői korban vannak, amiből következik, hogy tudják, mi volt régen, és élnek abban, amiben éppen vannak. Az unokák a háromszemélyes gyerekkocsiban bömbölnek, közben szól a zene, olyan aláfestésként, kellemes családi idill.)

Brigi: (énekelve) Én ezektől megőrülök, megőrülök, megőrülök! Elájulok, mindjárt elájulok… Csöndet kérek, azt a terembúráját! Kaptatok enni, cumi a  szájban… ja, nem, a kocsi kényelmes, mi kell még, bömbölömbik, mi?!

Zsolt: (be, a nyitott ajtóban beszél) Örömhírt közlök, kis szívem. Ki vagyok rúgva. Mehetek kényszerkisnyugdíjba, subidubidúúú!

Brigi: Jaj de jó, jaj de jó! Esténként járhatunk nájtklöbbe, ha a kis ártatlanokat hazaviszik, nem kell hajnalban kelni, puszi a homlokodra, édes kicsi férjem! (közben a gyereksírás ereje csökken, a zene felerősödik, elnyomja a sírás hangját) Brigi táncfigurákat mutat be, majd összefogódznak Zsoltival, egyre jobban beleélik magukat, közben, mint egy diszkóban, fényeffektusok jönnek, de egy kis idő múlva elhalkul a zene, a fény kialszik, a táncot abbahagyják) Phű, phű… (liheg)… jaj, istenem, meghalok… (liheg, levegő után kapkod)

Zsolt: („megrokkan”) Kijött a lumbágóm… hogy a görcs… mindjárt csuklom…

Brigi: Öreg vagy, Zsolti. (a gyerekek felsírnak) Csönd már, hé! Azt hiszitek, nektek mindent szabad? Tévedtek, de nagyon… (a sírás erősödik) …hozzam a főzőkanalat?! (a sírás elhalkul) Azért mondom, rontom-bontom.

Zsolt: (a gyerekkocsihoz hajol) Mit hozott a nagypapi? Huhuhu.

Brigi: Nem mész onnan! (nagyon mérges) Végre sikerült elaludni nekik, erre nekiáll ricsajozni… (a gyerekek felsírnak) …segítség! (befogja a fülét)

Zsolt: (vadul rázza a kocsit) Tente baba, tente… hogy is van tovább? Valami monoton zaj kellene… hú-hú-hú… (próbál ismert állathangokat, pl. tehén, macska stb. kierőlködni magából, mire egyszer csak csönd lesz, Brigire néz) …így csinálja a szakember, édesem.

Brigi: Mi?!

Zsolt: (a fejéhez kap) Halkan! (suttog) Halkan… (mindketten elindulnak az ajtó felé)

Jolán: (beront, energikus, harsány; pongyolában, papucsban) Leégett, le az a rohadt! Egy percig nem néztem oda, és szénné égett az egész! Jön haza a Béla, és nincs vacsora, Brigitta aranyom, adjál gyorsan kölcsön nyolctojásos kagylótésztát, mert megöl a Béla. Granadírmars kell neki, ma van a névnapja, egyen ez a szegény valami ünnepit, egyen a marhája, ha ezt szereti… (a gyerekek felsírnak) …na nézd csak… (a kocsihoz megy) …egyembegyem kiskegyem, de szépek vagytok, hadd csiklandozzam meg a kis talpacskátokat, hát csak nem fogtok ilyen korán már csicsikálni, énekeljen a néni nektek valami szépet?

Zsolt: Én most elvarázsolom a világot, megdörzsölöm a varázsgyűrűmet, és elszállok a világ végére.

Jolán: Mi van, szomszéd bácsi, magát is kirúgták, mint szegény Bélát? Képzelje, beállít tegnapelőtt, hogy te tündérkirálynő, ez ugye én vagyok, szóval idefigyelj, tündérem, ki vagyok rúgva, és én most elátkozom az egész világot, de leginkább azt a rohadt főnökömet, és egy akkora bibircsókot varázsolok az orrára, hogy olyan még a bibircsók-országban sincs, szóval aki varázsolni készül, arról én már tudom, hogy annak annyi, igaz-e?

Brigi: Jolánkám édes, akasztott ember házában nem beszélünk villamosszékről.

Zsolt: (sötéten) Ha akarnék, granadírmarsot is tudnék varázsolni.

Jolán: Tegye meg, szomszéd bácsi, tegye meg!

Zsolt: (m. f.) Nem teszem.

Brigi: És hogy szereti Béla, paprikásan vagy inkább olyan kórházas sápadtan?

Jolán: Ugyan már… hát ahogy esik, úgy puffan.

Zsolt: (m. f.) Szegény ipse.

Brigi: Granadírmars helyett lehetne adni zacskós levest, hozzá pirítóst, nem nagy etvasz. Kagylótésztám pedig nincs, vagyis tészta-vonalon teljes a hiány.

Zsolt: Aki pedig nem hiszi el, hogy elvarázsolom a világot, az ráfizet.

Jolán: (Zsolt elé áll) Viduljon már fel, hallja! Aki búval teszi, hamar megöregszik.

Brigi: Zsoltikám, kisfiam, ugye milyen okos a szomszédasszony? Ne kapj itt nekem gyomorfekélyt, amikor az élet olyan szép…

(Az unokák erősen felsírnak, majd hirtelen abbahagyják.)

Zsolt: A varázserővel gyorsan visszafiatalodunk, a szomszédasszonyt is visszafiatalítom…

Jolán: Mi az, hogy vissza?!

Zsolt: (kinyújtja a kezét, mutatja a gyűrűt, és nagyon dörzsöli) Gyere elő, szellem, megparancsolom! Teljesítsd a kívánságom, mert én vagyok a te urad, és te vagy az én szolgám!

Jolán: Tisztára így csinálta Béla is. Előző este felolvasott a gyereknek az Ezeregyéjszaka meséiből, szerintem azért csavarodott meg az agya, nem? Zsolti, maga is olvasta azt a mesekönyvet, mi? Brigikém, nem kell megijedni, ez tipikus. Olvastam a női lapban, hogy ez valami depressziós mellékhatás, vagy mi a franc. Csak arra kell vigyázni, nehogy kiütést kapjon, mert az nagyon viszket ilyenkor.

Brigi: Hát akkor majd vakarjuk, nem esünk kétségbe, még csak az kéne.

Zsolt: (közel megy Jolánhoz, kinyújtott keze majdnem hozzáér) Már érzem a szellem erejét, itt van az ujjaim között, te szellem, fiatalítsd vissza a szomszédasszonyt, de gyorsan!

Brigi: Zsolti, elég legyen a hülyeségből!

Jolán: (vakaródzni kezd) Kijött az allergiám… hú de viszketek. Itt macska van valahol, a szőrre érzékeny vagyok… mutassa azt a gyűrűt, nincs rajta valami rozsdamaradék, arra is allergiás vagyok.

Zsolt: Aha… aha, dolgozik már a varázslat… (lehúzza a gyűrűt az ujjáról, és odaadja Jolánnak) Tiszta fényes, ettől varázsgyűrű. Ma délután jöttem rá, hogy ez varázsgyűrű.

Brigi: Zsolti, ne hülyéskedj, mert felmegy a vérnyomásod!

Zsolt: …megismétlem, én szólítalak, Barackos Zsolt, kirúgott atmoszféraszerelő és kisnyugdíjas…

Jolán: (vakarja a karjait) Lehet, hogy bolhát kaptam a lépcsőházban, a rosseb… (vetkőzni kezd), szomszéd bácsi vakarja meg a hátamat! (közben a gyűrűt elejti) Na, leesett a gyűrű, hova a fenébe gurult…szomszédasszony, keresse maga is… (letérdel) …itt lesz valahol…

Brigi: Hé, hé! Álljon meg a menet!

Zsolt: (csukott szemmel, mint egy holdkóros) Gyere vissza fiatalságom, boldog ifjúkorom, zsíroskenyér-korszakom. Varázsolódjunk vissza rögtön a múltba!

Brigi: (felháborodik) Ezt a szégyentelen társaságot! Mi ez itt, szabadszerelem?!

(A Melody d’amour dallamára mindenki „visszafiatalodik”, a színt átrendezik szülőszobává, Brigi hasát kitömik, Jolán fehér köpenyt vesz magára)

Béla (be, meglepődik) Bulizunk, bulizunk? Nekem nem szólt senki, mi van itt?

Jolán: Jaj de jó, hogy bejött a főorvos úr, Barackosnénál megindult a szülés, tessék gyorsan… (köpenyt ad Bélára)

Zsolt: (támogatja Brigit, aki össze akar esni, Jolánnak mutatja) Madám, kérem, nézze, micsoda has, éjjeliőr legyek, ha nem fiú lesz.

Brigi: A granadírmarsnak csak a krumpliját kérem, és hozzá uborkasalátát mézzel és egy kis élesztőt vörösborban elkeverve.

Béla: Nana! Most már a végén vagyunk, már nem illik ilyen furcsaságokat kérni.

Jolán: De nem ám! (Bélához) A főorvos úr részére hozattunk egy adag krumplis tésztát, de pszt!

Brigi: Most halok meg, most halok meg!

Zsolt: Doktor úr, kérem, jaj, jaj, jaj!

Béla: Nyugodjon meg a bácsi, mióta világ a világ, azóta ilyen cirkusz löki előre a világtörténetet.

Brigi: Leszülök, leszülök!

Zsolt: Fiú lesz, fogadjunk!

Brigi: (jajgat)

Béla: (tapogatja Brigi hasát) Készülődik rendesen.

Jolán: (feltűri a köpenye ujját) Kihúzzuk, mint a lottó kettes találatát.

Zsolt: Toljad, édes, toljad! Sihuhuhu… sihuhuhu… mint a mozdony…

Brigi: (kiabál) Kekszet kérek, zsíros kenyeret kérek!

Béla: Ejnye-bejnye, miket mond… mély levegőt vesz, kifúj… nem beszél… apuka bácsi kimegy, nem hallja?! Menjen már!

Zsolt: Segítek, segítek!

Jolán: Hess! (Zsoltot taszigálja az ajtó felé) Nem lehet itt leskelődni, mit képzel? Aki kíváncsi, hamar megöregszik, aztán majd elmegy a kedvük a gyerekcsinálástól, garantálom, hess ki innen! (kilöki Zsoltot az ajtón)

(A színpad elsötétül, lepedőt feszítenek ki, és árnyjátékkal folytatódik a darab. Lezajlik a szülés, a szokásos hangokkal, közben szöveg: „Na, itt a fiú!”,  „De szép nagy gyerek!”, „Mérje le, Jolánka!)

Fény ki, teljes sötétség, közben a lepedő eltűnik, majd világosság. A szín a kezdeti marad, Brigi a gyerekkocsit „ringatja”, Zsolt nézi. A szereplők ruházata megváltozik, hiszen visszamennek az időben)

Brigi: (nézi magát, a ruháját simítja) Hát ez tényleg varázslat volt. Megáll az eszem, a huszadik században varázslat, ez röhejes… te, Zsolti, honnan jöttél rá, hogy a jegygyűrűd varázsgyűrű, az elárusító erről egy szót sem szólt, amikor megvettük.

Zsolt: Ne vicceljünk, anyukám, kitaláltam az egészet, nincs itt semmilyen varázslat.

Brigi: (mérgesen) Na, elég legyen! Hát ez milyen ruha itt rajtam?! Ezt kaptam tőled a névnapomra, a Jocókám gyerekem születése előtt, a Jocókám meg itt szopja az ujját a kocsiban, nem látod? Ennek huszonnyolc éve, bikaborjú! Engem hülyít valami csodával… (gyereksírás hangzik fel) …tessék, a Jocókám sír, nézz már oda, ő az első gyerekünk… (nagyon dühösen ráripakodik a „kocsira”) …abbahagyod végre, most kaptad az orizádat, nem vagy éhes, mi a francnak óbégatsz?! (sírni kezd) Olyan lettem, mit valami szívtelen anya, hát persze, Jocóka volt az első gyerekünk, mit tudtam én, hogy kell csecsemőt nevelni… (hüppög) …kínoztam ezt a szegényt, csoda, hogy nem disszidált, amikor lehetett… rossz anya voltam, erre ez a hazudós elfelejt mindent, te, te, ez varázslat, hú mi lesz ebből!

Zsolt: Ne dramatizáljuk a helyzetet! (a sírás elhalkul) Tessék, nincs itt óbégatás, nem veszélyes a helyzet, különben is, ha akarom, visszadörzsölöm magunkat a jövőbe… vagy mit tudom én hova… na gyere… (megöleli Brigit) …hű az angyalát, de kemény a feneked, mint régen… akkor nincs itt csalás… gyorsan bújj hozzám, amíg csend van, na! (gyereksírás hangzik)

Brigi: (átöleli Zsoltot, közben rázza a gyerekkocsit, majd ott hagyja; zene szólal meg, lassú táncba kezdenek, az 50-es évek stílusában)

Házmester: (be) Erőt, egészséget… (Brigi és Zsolti nem figyel rá, ezért erősebb hangon köszön) Jó napot, elvtársak!

Brigi: (a zene elhalkul, közben kibontakozik Zsolt karjaiból, aki egymagában tesz tánclépéseket átszellemülten) Csöndben, mert felébred a gyerek… kit keres?

Házmester: A Barackos elvtársat (egy köteg papírt nyújt Briginek). Tessék pecsételni, hoztam a jövő hónapi tejjegyigénylést a 24. számú házból.

Brigi: (megállítja Zsoltot, megkopogtatja a vállát) Hozzád jöttek, elvtárs.

Zsolt: (álmosan, ásít is) Na, maga is jókor jön, ma nincs is félfogadás, meg későn vagyunk, már le vagyunk feküdve, hát azért…

Házmester: Ne túlozzon, Barackos elvtárs, a dolgozó nép mindig talpon van, hogy éberséggel vigyázzon a nép hatalmára, ezt magának is tudni kéne. Tessék gyorsan pecsételni, mert mindjárt kezdődik a lakógyűlés!

Zsolt: Nem látja, hogy el vagyok foglalva… (a haját borzolja) …a forradalmi rend nem tűri az összevisszaságot, úgy emlékszem, az elvtárs már máskor is jött lefekvés után, nincs ma félfogadás!

Házmester: Hogy tetszett mondani?

Zsolt: Mással vagyok elfoglalva, nem látja? Jöjjön holnap!

Házmester: (nagyon nyomatékosan) Ma… ma, érted elvtárs, ma van a félfogadás! És jobb, ha tőlem tudod, elvtárs, hogy a tanácsi összekötő éjjel-nappal szolgálatban van, a dolgozó nép rád bízta a pecsétet, a pecsételés a legfontosabb a világon, aki ezt nem tudja, az…

Zsolt: Lépj olajra, tököském! (átöleli Brigit) Hova jutna így a néphatalom, ha csak úgy pecsételnénk, áthágva a szabályt… (kiabálva Házmesterhez) …a forradalmi rend nevében húzz el innen a francba, szabályszegő kispolgár ivadék! (csókolódzik Brigivel)

Házmester: (rettenetes felindultsággal) Micsoda?! Hogy én csak úgy tököském, nekem mered eztet mondani, eztet megjegyezzük… megtagadja a pecsételést, a dolgozó nép pecsétjét letagadja! Eltapossuk az ellenséget, mint a fene! Beférkőzött közénk a szabotáló burzsuj, na, megállj! (ökölbe szorított kezével hadonászik) Az amúri partizánok nevében, előre! (gyorsan ki)

Brigi: (pukkadozik a nevetéstől) Láttad a pofáját? Hát ez marha jó volt.

Zsolt: Nem is értem …beállít egy házmester, és mindenféle hülyeséget hablatyol. (grimaszol) Hoppá, hoppá… te, édespintyő, lehet, hogy ez az ürge korabeli volt. Hallod? Ko-ra-be-li, érted? Valami kezd rémleni… egyszer, amikor a Kovács bácsi kórházban feküdt… ő valami… akkoriban ezt úgy nevezték: tanácsi összekötő volt, pecsételt az öreg, mint a pecsétgép… és megkért, hogy amíg bicskázzák a vakbele miatt, pecsételjek helyette, mert megáll a cucializmus kereke…

Brigi: (nézi a gyerekkocsit) Milyen édes… ahogy alszik… tiszta apja…

Zsolt: Mint az új Zrinyiász… teljesen…

Brigi: Milyen ász?

Zsolt: Hát tudod, a Gárdonyi írta, kötelező irodalom volt…

Brigi: Szerintem az az Egri csillagok volt, te nagyfejű!

Zsolt: …én ugyan nem olvastam, de egyszer dolgozatot kellett írni róla, én pedig a Balogról másoltam az egészet… de lehet, hogy az Illés Béla írta, a fene emlékszik már arra… (felordít) Eltűnt a gyűrű! (tapogatja a zsebeit) Valahova ide tettem… vagy a kabátomba, hol a kabátom?!

Brigi: Nem volt rajtad a kabát! A gyűrű az ujjadon volt, te bikaborjú!

Zsolt Rosszul leszek… te, ha nincs gyűrű, nem tudok varázsolni… ááá! Itt maradunk a szoaréban, érted?! (fel-alá rohangál) Csak akkor tudok varázsolni, ha a gyűrű itt van a közelemben. Biztos ellopta az a dög házmester… gyerünk utána, mert ez a gané botrányt csap! (kirohan)

Brigi: Állj te, hé! (a gyerekkocsit tolva Zsolt után ered) Micsoda apa!

(Fény ki; a szín változik: irodahelyiség íróasztallal, mögötte ül Hadnagy civilben, de fején tányérsapka. Előtte Házmester áll alázatosan.)

Hadnagy: És aszonta, hogy lépjen olajra, egy hivatalos személynek, ez biztos?

Házmester: Mint ahogy itt állok. Meg még aztat is mondta, hogy… jó nagy durvaság volt, kimondjam?

Hadnagy: Naná, ez bizonyíték, hékás.

Házmester: Szóval úgy mondta nekem, hogy… tökös, hogy tököském, így volt.

Hadnagy: (felordít) Azt a bánatos népnyúzó burzsuj ivadékát a világnak! Szabotáló bérencet fogtunk! Ebből előléptetés lesz, akárki meglássa.

Házmester: Remélem, nekem is.

Hadnagy: Olyan tömbházfelügyelőt csinálunk magából, hogy csak. (fenyegető hangra vált) Aztán amikor kell, nem ám hímelünk-hámolunk, hogy esetleg rosszul emlékezünk, ugye értve vagyok?

Házmester: Hadnagy elvtárs, nekem már a faterom is melós volt, ez nálam igazság.

Hadnagy: A dolgozó népet szolgálom?!

Házmester: Reggeltől estig. Benne van kérem szépen a jellemzésemben.

Hadnagy: Megindítom az akciót. Annyi esélye van a burzsujnak, mint a trójai falónak a T-34-es tank ellen, értem?

Házmester: (haptákba vágja magát, szalutál) Értem!

Hadnagy: (keresgél az asztalfiókban, papírlapot vesz elő) Felvesszük a jegyzőkönyvet törvényesen… (vakarja a fejét) Tud írni?

Házmester: Mint a vöcsök. Megvan nekem a nyolc általános, kérem szépen. A nyolc kerületben jártam iskolába, csak kétszer buktam meg, de tényleg, nem hazudok. Majdnem felvettek a temetőbe portásnak, az pedig nem semmi… de nem volt elég protekcióm.

Hadnag:y Majd most lesz, aki a mi emberünk, aztat nem hagyjuk éhen halni, de nem ám, partizán becsületszavamat adom, kiegyenesítjük a görbe botot…

(Brigi és Zsolt be, tolják a gyerekkocsit, az ajtón nagyon körülményesen tudnak bejönni)

Zsolt: (Brigihez) Na végre, mondtam én, hogy a házmester bácsi idejött a házkezelőségre. Jó napot kívánok! Házmester bácsi, de jó, hogy megtaláltuk, az a helyzet, hogy…

Hadnagy: (Házmesterhez) Ezek kik?

Házmester: Ez a huligán mondta nekem, hogy lépjek olajra, meg hogy tökös vagyok, bizony, hadnagy bajtárs.

Hadnagy: (egyre nagyobb hangerővel beszél) Előkerültek a jómadarak, azt hittem, készültséget kell kiküldeni, a kutyahétszázát a vörös zászlót szaggató diverzáns bandának, szép kis társaság, mondhatom!

Brigi: Miért tetszik anyázni?

Zsolt: Jöttünk kérem mindjárt, ahogy tudtunk… (a Házmesterhez) Nézze meg már, bácsi, a zsebét, nem tette el véletlenül a gyűrűmet, az nekem nagyon kedves családi emlék, a nagypapám csinálta töltényhüvelyből, amikor hadifogságban volt.

Hadnagy: (Házmesterhez) Házmester elvtárs, vigyázz! Hátra arc, lépésben kimegy a folyosóra!

Házmester: (szalutál) Értettem. (kitrappol a szobából)

Zsolt: Na de…álljon már meg, a gyűrűmet kérem vissza…

Hadnagy: Befogja, világos? Azért van kiküldve, mert tisztázom a tényállást, na. Ez, kérem, hivatalos helyiség, nem kártyázni gyűltünk össze, hanem kivilágosítsuk a helyzetet, értem? (a gyerekkocsihoz lép) Egyem a szívét a kis proletárnak, nőjél nagyra, mint a nagykalapács… (visítva felnevet) …akarsz a bácsitól egy kis forradalmi szódavizet?

Brigi: Na még csak az kéne! Inkább megszoptatom a nagyüzemi utánpótlást. Lehet itt szoptatni?

Hadnagy: A dolgozó nép érdekében mindent lehet, elvtársnő. Nyugodtan dugja be a cicit a kis proletár szájába, ahogy kell!

Brigi: Forduljon el a bácsi, mert forradalmi szemérmesség fogott el!

Hadnagy: (hátraarcot csinál)

Zsolt: (óvatosan kioson közben a szobából)

Brigi: Cupi, cupi… egyél csak, te kis úttörő, nemsokára megkapod a piros nyakkendőt.

Hadnagy: Az ünnepi ebédet a népi rendőrségen főzik majd az elvtársak.

Brigi: Úgy beszopja az adagját, hogy csak.

Hadnagy: Ez a beszéd, elvtársnő. Egyből jobb kedvem lett. Nem vagyunk mi olyan rémesek, csak a rémhírterjesztők hazudnak itt világba, nem igaz? Az elvtárs is büszke, remélem, a kis pionírra… (körülnéz) …há’ hun van az elvtárs?

Brigi: Az elvtárs kiment a toalettra kisdolgozni, lehet megfordulni. Elraktam a cicit, szabad a gazda.

Hadnagy: (kiabál) Híjnye azt a titkos öreganyját a világnak… házmester elvtárs, gyorsan jöjjön! Befelé, ha mondom, hol a fenében ücsörög?! Engedély nélkül nem lehet kisdolgozni, letöröm a derekát…

Házmester: (beszalad) Jelentem, parancsra itt vagyok. Csak nem bepisilt a kis úttörő?

Hadnagy: Kuss! Eltűnt az ellenség elvtárs, megtalálja nekem, de gyorsan, azt a hétszázát, idehozza, ha kell, erőszakkal is, hívja az őrséget, de rögvest!

Brigi: (ájuldozik) Jaj, jaj… rosszul vagyok, elapad a tejem.

Házmester: A parancsot végrehajtom. (ki)

Hadnagy: (megáll Brigi előtt, és fenyegetően közel hajol az arcához) Átvertétek a hatóságot, te burzsujivadék. Ki akarjátok cselezni a néphatalmat, akkor korábban keljetek fel! Itt foglak túsznak, amíg a szökevény elő nem kerül. (rázza a gyerekkocsit) Ezt a bőgőmasinát meg bevágjuk a zabigyerek-otthonba, de be ám, úgy igaz, ahogy … (a mellére csap) …itt van a párttagkönyvem.

Házmester: (be) Eltűnt az ellenség, a budiban sincs…

Brigi: Csak keresse, vadászkutya, és adja vissza neki a gyűrűt, amit megfújt, szép ember maga is, ellopta az ereklyét, hova jut így a világ?!

Házmester: (mérgesen) Micsoda?! Ekkorát hazudni…

Brigi: (Hadnagyhoz) Maga meg ne ordítozzon, mert felébred a gyerek, kisapám. Egyébként meg vicc volt ez az egész, mi magunkat varázsoltuk vissza ide a múltba, de ez magának nehéz lesz, de azért nem kell pánikolni. Ez posztmodern téma, hapsikám. Kopjon le a lopós barátjával együtt!

Hadnagy: Hogy mersz te velem így beszélni?! Ellenszegülsz a proletárhatalomnak?!

Brigi: Vegye vissza a házpucolótól a gyűrűt, és már itt sem vagyunk.

Házmester: Megmondtam, megmondtam…

Hadnagy: (őrjöng) Visszabeszéltek a néphatalomnak? Kétségbe vonjátok a szövetségi rendszert, szidjátok az intercucilizmust?!

Brigi: Aki ilyen hülye, azt előbb-utóbb megüti a guttman. (karate állást vesz fel, majd egy gyors mozdulattal leüti Hadnagyot, aki elterül a padlón) Nem megmondtam? Elég volt ebből a vircsaftból! Ez a vad bolseviki rendszer olyan, mint valami őrjöngő vírus, kell a nyavalyának, különben is én háziasszony vagyok, nem politizálok, csak ha nagyon muszáj, de akkor meneküljön, aki tud… (Házmesterhez) …nem hallgatódzik, mert kap maga is egy kokit, hogy kiesik a műfogsora!

Házmester: Kérem szépen, én teljes mértékben, a magam részéről…

Brigi: Kuss! Politizálás befejezve. Nekem van itt egy gyerekem, még lesz kettő, az összesen három, tisztába teszem őket, szoptatok és dalolok, foltozgatom a férjem lyukas zokniját, sütök-főzök, esténként szolidan dévajkodunk, nehogy felébredjenek a gyerekek. Tiszta önmegvalósításban leszünk, nem fogunk mi kiütést kapni, ha nem kritizálhatjuk reggeltől estig a Marxengelsz műveit, vagy nem tapsolhatunk az összes barom önjelölt népboldogítónak, de nem ám, apuskám! Ha ez valakinek nem tetszik, annak nyasgem! Jegyezze meg házpucoló, olyan kispolgárok vagyunk, mint a parancsolat, még az is, aki …ne személyeskedjek? Még az is, aki ájtatos vigyorral helyezgeti a nyelvét a nagy művelethez, na, mihez, találja ki, apuskám! Álljon vigyázzba, ha velem beszél… na indíts, irány a kultúra!

(Teljes sötétség, néhány korabeli sláger hangzik fel, teljes erővel. A szín kiürül, nincs bútor, üres térben játszódik tovább a darab.)

Dodó: (be, bizonytalanul lődörög, ide-oda nézelődik, majd meglátja a padlón lévő gyűrűt, felveszi) Na, végre! Harminc éve nem találtam semmit, már épp ideje a szerencsének… (nézegeti a gyűrűt) …de ez biztosan réz… csillog, de réz… akkora malacom nem lehet, hogy ez valami igazi arany… (erőteljesen dörzsöli a gyűrűt) …de jó lenne egy féldeci, ilyen izgalomhoz kell a féldeci.

Pincér: (be, szokásos kis tálcán hozza a féldecit) Tessék parancsolni!

Dodó: (meglepődik) Mi a szösz, ezt nekem hozta? Honnan tudta?

Pincér: Utasítás van rája.

Dodó: (elkapja a poharat és kiissza, csettint) E’ jó volt.

Pincér: (Kiveszi Dodó kezéből a poharat és ki)

Dodó: Máma biztos, hogy malacom van… (dörzsöli a gyűrűt) …lehet, hogy mégis arany, csillog, mint a fene… ezt nem lehet bírni, tisztára kiszáradt a szám, a vesém is porzik… egy pohárka söröcske tutti segítene… (egyre erőteljesebben dörzsöli a gyűrűt, és vizsgálja) …sör kéne vagy kiszáradok!

Pincér: (be, egy pohár sört hoz) Tessék parancsolni!

Dodó: Az anyját! Hallja, ne hülyéskedjen… (kikapja a poharat Pincér kezéből) …én nem rendeltem semmit… (gyorsan megissza a sört) …fizesse ki, aki küldte!

Pincér: (elveszi a poharat) Díj központilag elszámolva. (ki)

Dodó: Isten tartsa meg a szokásukat, úgy látszik, beköszöntött a kommunizmus, pedig már azt hittem, nem lesz belőle semmi (nézi a gyűrűt). Ez a karika nekem gyanús, csak nem…

Zsolt: (be, látszik, hogy keres valamit, vizsgálja a padlót, nekimegy Dodónak) Hoppá, jóember …izé, nem talált egy gyűrűt, valahol leeshetett…

Dodó: (gyorsan zsebre dugja a gyűrűt) Én, kérem, gyűrűt még sosem láttam, azt sem tudom, hogy néz ki, én egy peches ember vagyok, nem találok soha semmit, tessék engem békét hagyni.

Zsolt: Nem bántja magát senki. (tovább keresgél)

Dodó: Már csak azért gondoltam, hátha rendőr a szaktárs, azoktól kijön az asztmám.

Zsolt: Meg lehet nyugodni. Békés egyén vagyok, szeretem a feleségem és a gyerekem, viszont üldöz a hatóság, vagyis ahogy elnézem magát, öcsém, sorstársak vagyunk.

Dodó: A legteljesebb mértékben. (nyújtja a kezét) Ha meg nem sértem, Pocsovai Dodó a becsületes nevem …vagy ha úgy jobban tetszik, Piafi, ipszilonnal… (kuncog) …így becéznek itt a sarki műintézetben, de én nem tehetek róla.

Zsolt: (kezet fog vele) Barackos.

Dodó: (félreérti) Hát én a szilvát jobban szeretem, mert annak egy kis stichje is van, és ugye az ínyencek…

Zsolt: (vállat von) Nekem mindegy.

Dodó: Most bezzeg nem jön az a csavargó pincér, az ember nem tudja megkínálni a barátját egy stampedlivel… (ide-oda kiabál) …hé …hé …valaki!

Zsolt: Kit keres?

Dodó: Az előbb itt volt egy szakszervezeti pincér, és ingyen piát hozott, hova az ördögbe tűnhetett? Hogy a fenébe igyuk meg… oppardon, tegezhetlek pia nélkül?

Zsolt: Nyugodtan.

Dodó: Rendicsek, mer’ így nem maradok gátlásos. De hallod-e, mi ez a világvége-hangulat, nehogy depresszióba essél, éppen most.

Zsolt: Én olyan pácban vagyok, hogy az nem közönséges. Tudsz hallgatni?

Dodó: Mint a csuka.

Zsolt: Elkapott minket a gonosz szervezet, de én megléptem, viszont a feleségem meg a fiúcskánk ott maradt túsznak a pribékek kezei között, és az egésznek én vagyok az oka.

Dodó: A franc üsse ki a szemüket! Mi volt a balhé oka?

Zsolt: Semmi, tévedés az egész.

Dodó: Ez mindig így van. Ha tudnád, hányszor tévedtek már velem is, hej-haj!

Zsolt: Tényleg nem vagy fecsegős?

Dodó: Én már az előző életemben is csuka voltam.

Zsolt: Na jól van, figyelj csak, olvastál te már tudományos-fantasztikus regényt?

Dodó: Lehetek őszinte?

Zsolt: Legyél.

Dodó: Olvastam.

Zsolt: Most már mindegy… nem tragédia, de képzeld, visszaszálltunk legalább ötven évet onnan ide, pedig valójában itt voltunk, vagyis alánk csúszott a múlt, de nem tudom, hogyan csináltam, a gyűrűmnek volt valami szerepe, az ziher, meg kell azt a gyűrűt találni, mert tragédia lesz.

Dodó: Kapisgálom, kapisgálom, de valami homályos, mint a mosókonyha ablaka. Kellene valami elmefrissítő… (kifelé kiabál) …pincér, két pohár rendel az erősebbikből!

Zsolt: Transzponálva lettünk a múltba, valahogy átcsúsztunk az egyik energiatartományból a másikba.

Dodó: Na és, miért baj ez? Átcsúsztunk, hát átcsúsztunk, kinek mi közé hozzá?

Zsolt: Látom, nem érted, őstulok! Eltűnt a gyerekem, a feleségem, lehet, hogy kínozzák őket, és én nem tehetek ellene semmit. Ráadásul az asszonykám nélkül én félkarú óriás vagyok.

Dodó: (a homlokára csap) Értem már! Micsoda egy körülményes fószer vagy te! Neked Maca kell, hékás, fogadjunk, hát miért nem szóltál? Bízd csak ide! (nagyot füttyent)

Maca: (be, szokásos „sarki” öltözetben és stílusban) Csőtök, hapsikák! Hogy vagytok édeseim? (vizsgálja a „fiúkat”) Elég gyenge a felhozatal, mit mondjak, egyre rosszabb lesz itt minden, na, egye kánya. De nehogy félreértés legyen, készpénz és előre, okés?

Zsolt: Itt valami tévedés van.

Maca: Na, na, alku nincs, jól is néznénk ki.

Zsolt: (Dodóhoz) Mit akar ez a némber?

Maca: (fenyegetően) Mit mondtál, te rozoga?!

Dodó: Nekem mondta. (félre Zsoltnak) Vigyázni kell, mert ennek a Macának a hapsija elég nagy drabális ürge, és hamar lekever egy-két magyaros pofont, ne sértegesd az árut!

Zsolt: Nekem ehhez semmi közöm.

Dodó: Fogadjunk, hogy te valami értelmiségi ürge vagy, öregem.

Maca: Álljon meg a villamos! Itt nem lehet curükkolni. Tessék legombolni a kiszállási díjat! Hívva lettem, vagy mi a fene.

Dodó: Húzz el szépen a náthásba!

Maca: El van intézve. Most hívjam a stricimet, vagy jó lesz rögtön?

Zsolt: (pénzt vesz elő, és Maca kezébe nyomja) Béküljünk ki, mert Dodó úr túldimenzionálja a helyzetet. Örültem, hogy megismertem kegyedet, tessék békében távozni.

Maca: Oké. Spongyát rá. (a falhoz megy és nekitámaszkodik) Végül is beszélgethetünk, volt már ilyen eset… időnk bőven van rá… én szeretem a költeményeket, ismered azt, hogy „Egyedem begyedem tenger tánc, hajdú sógor mit kívánc”… nem tudom tovább, de nagyon jó.

Dodó: Na mostan, ha a helyzet költészeti megoldásait fogjuk megbeszélni, akkor én megyek.

Zsolt: Ne légy bunkó, kisfiam, hisz ez tiszta külvárosi romantika, erről olvastam.

Dodó: Magam sem vagyok furkó, vagy rezisztens,
de ez a körülmény inkább dekadens,
hisz a némber közönséges,
külseje is
olyan rémes.

Maca: Kuss, te deres fejű! Végre értelmes ürge a láthatáron, ki tudja: nemcsak testem van, de lelkem is. (Zsolthoz) Folytassa, kis herceg!

Zsolt: Lám a béke, mint olyan, mily kívánatos. (Macára mutat) E lánynak bár harcias a külseje,
gondolattal van teli a belseje.

Dodó: (gúnyosan) Látom magam is, hisz ez látható,
nem vagyok én kiszuperált
vakló.

Zsolt: Részemről bocsánat,
ártalmatlanság és honfiúi bánat.

Dodó: Hej, régi szép idők!

Zsolt: Csak nem?

Dodó: Csak de.

Zsolt: Gondolám magam is, hogy a
hagyomány szerint te, barátom
elcsapott deák vala lettél,
nemdebár, jól találom?

Dodó: Ténylegesen.

Zsolt: És latin nyelven értekezhetünk,
ha botor kedvű józanok , oh, mi szép álnév!,
törnek köreinknek határi közé velünk.

Maca: (elámulva néz) Isten uccse bámulok,
mint sintér a mozgó tetemre.
Hé, fiúk! Lejjebb a lécet,
mert nem tudok átesni rajtok.

Dodó: Hát igaz.

Zsolt: De még mennyire. És figyelj, tapasztalt öreg barát:
adj tanácsot!
Remélem, agyad bőviben termé a
nekem oly fontos tippeket,
hisz a túlélés korában – hogy ily profán legyek –,
a túlélés praktikája fizethetetlen termék,
ergo adósod maradok, de azért kíméld a lelkemet.

Dodó: Egye fene.

Maca: Bevesztek engem is?

Zsolt: Mibe, jó hercegnőnk?

Maca: Hát a fondorlatos összeesküvésbe,
mit látok,
de vagyis inkább hallok.

Dodó: Ha szád csukva s szemed elfele fordítod
a cselekvéstől,
lesz esélyed a konspiráció
összes szabályai szerint, mint az aspiráció
célja,
közénk beszállni.

Maca: Rosseb, aki megeszi,
de vállalom,
csak a kíváncsiság nehogy
bukásom oka legyen, ça ira, mon ami, merci!

Zsolt: Még mondják, hogy az értelem

csúfos mélységbe omlott,
nevetséges! E hölgy romlott?
E lény tán elcsapott lány,
s egykoron tisztes család tagja volt?
Hátha? Nos? Élete magány.

Maca: Alig tévedel, hű lovag, hihihi!
Engem nem el… hanem ki,
s nem onnan, hanem innen.

Dodó: No lám, a látszat tévedett.

Zsolt: Kár. Pedig hogy szerettem Majakovszkijt!

Dodó: Izé… gyerekek, azért nem estünk vissza olyan nagyon az időben, hogy itt mindenfajta rafinált versben beszéljünk, pláne a franc érti szavak tősgyökerébe bolonduljunk bele.

Zsolt: Ez okos volt, de én csak azért…

(Hadnagy berobog, mire gyorsan kell cselekedni, Maca elállja előle az utat, Zsolt Dodó háta mögé ugrik)

Maca: (Hadnagyhoz) Hohó, kis herceg, már vártalak, tele vagyok szabad kapacitással.

Hadnagy: Majd adok én neked! Befogod a szád, mert előállítalak, te burzsujivadék!

Dodó: Micsoda udvariatlan pasas.

(Dodó és Zsolt gyorsan ki)

Maca: Ha nem, hát nem, aki furkó, az furkó, kész.

Hadnagy: Csönd! Megkezdem a kihallgatást.

Házmester: (be, liheg, sietett) Na végre, kislányom, már azt hittem, bajba estél.

Hadnagy: (Házmesterhez) Ismeri ezt a kétes személyt?

Házmester: Hogyne ismerném, hisz a lányom. Ezen felül ő a házunk vicéje, teljesen megbízható.

Hadnagy: Az más. Viszont még nincs beszervezve, ez nagy hiba. De megoldjuk a helyzetet. (Macához) Figyelj csak, leányanya, hallod!

Maca: Papa, ez kicsoda, ez a madárijesztő? Szóljak a dzsigolómnak, hogy keverjen le ennek a zaklatónak két nagy durcás pofont? Elmész ám a náthásba, te zellerképű!

Hadnagy: Erre még visszatérünk, de ne szakíts közbe, ha beszervezni akar a hatóság, mert úgy jársz, mint az a hülye népligeti szatír…

Maca: (félreérti, és kiabálni kezd fülsértő hangon) Józsi, Józsi, segíts! Elkapott a népligeti szatír, segítség!

Hadnagy: Hát ez meggárgyult! (Házmesterhez) Biztos, hogy a maga lánya?!

Házmester: (fejéhez kap) Jaj! Tévedés van, Macus. Ez a hadnagy úr…(Hadnagyhoz) …sajnos tapasztalatlan a kicsike, de majd belejön, garantálom.

Hadnagy: Hát minél hamarabb kéne, mert kihívom a készültséget, isten bizony! Én szelíd gyerek vagyok, de ha egyszer begurulok, annak rossz vége lesz.

Brigi: (be, gyerekkocsit tolva, meglepődik) Hoppá, na nézd csak…

Hadnagy: (pisztolyt ránt elő) Fel a kezekkel!

Brigi: Jézus Mária!

Hadnagy: Megvagy, burzsuj ivadék!

Maca: Ennek ez a mániája.

Házmester: Csönd!

Brigi: Jaj de örülök, hogy megtaláltam, őrnagy elvtárs.

Hadnagy: Kuss! (a fejét tapogatja) Akkora púp nőtt a fejemen, hogy még. A munkásosztályt nem lehet csak úgy fejbe vágni. Majd a népbíróságon letisztázzuk, hogy ki kezdte, mert itt törvényesség van, a kutyahétszázát neki.

Brigi: Hogy mit nem mond. El tetszett esni, mi meg orvosért mentünk.

Hadnagy: Kuss! Az egész indul az őrszobára!

Maca: (lekapja a cipőjét és leüti Hadnagyot, aki összeesik) Nesze, te balfék!

Brigi: Hű de kedves, köszönjük.

Házmester: (a fejét fogja) Na, még ez is…kezdhetem elölről a próbaidőt, ezt a pechet… (nagy bicskát vesz elő a zsebéből, kinyitja, Macához megy) …kénytelen vagyok most… mert a komszomolista legyőzi a kispolgári családi érzést… (ordítva) …és leszúrom a saját lányomat, ha megköveteli a forradalom. (leszúrja Macát, aki összeesik)

Brigi: De jó lenne, ha itt lenne a férjem!

(Zsolt és Dodó be)

Dodó: Ez gyorsan megoldódott. Képzelje, fiatalasszony, itt leskelődtünk a bokrok között, hogy az első adandó alkalommal közbelépjünk, és…

Házmester: Jó szöveg.

(Brigi és Zsolt összeölelkeznek)

Dodó: ( körbejárja Macát, és a Házmesterhez) Maga megéri a pénzét. Egy ilyen gyönyörű szép lányt ledöf, mint valami hízódisznót.

Házmester: Muszáj volt, kérem, így tanultuk a történelmi példaképektől. Tudom is sorolni, mint ugye a Misa Bondarenko, Jevgenyij Arhipov, vagy az Olga Kisinyova, ezek mind partizánok voltak, kérem szépen, és tudom is az apai nevüket is, például Misa Jegorovics…

Dodó: Elég! Nem akarok személyeskedni, de aki barom, az barom marad. Takarítsa el a romokat, mert ráfázik, hékás!

Zsolt: (Dodóra mutat, Brigihez) Képzeld, édesem, ez az úr lecsúszott egzisztencia.

Házmester: (csodálkozva) Ez… ez? Talán inkább elcsúszott. Én viszont kitüntetést kapok, az már biztos.

Dodó: Álmodik a túlbuzgóság.

Brigi: Mókuskám, én már mennék vissza a többpártrendszerbe, itt nekem túl sok az izgalom.

Zsolt: Az az átkozott gyűrű, csak tudnám, hol az ördögbe van.

Házmester: (álmodozva) …és lehetnék egy úttörőcsapat névadója is…

Maca: (megmozdul, felnyög) Elvérzek… a rosseb… segítség!

Dodó: Aha, szőr került a levesbe, nincs még vége a dalnak.

Hadnagy: (felül , dörzsöli a fejét) A fenébe, még egy púp, ezért már biztosan megkapom a Párt Hőse kitüntetést, csak ne fájna úgy!

Brigi: Zsolti, csinálj már valamit!

Házmester: (óvatosan kisomfordál)

Dodó: Lesz itt embervér, nem is kevés.

Hadnagy: (nehézkesen feltápászkodik) Azt a báránybőrbe bújt ellenséges diverzáns fajtáját a világnak, itt összeesküvés van.

Maca: (feláll, tapogatja magát) Honnan a fenéből csuroghat a vérem… kötszert, de gyorsan, emberek, hé!

Zsolt: (gyerekkocsihoz ugrik) Kisfiam, add kölcsön a néninek a pelenkádat… (kotorászik a kocsiban).

Hadnagy: (pisztollyal kezd hadonászni.) Szétlövöm a burzsoáziát.

Dodó: Hé, hé, álljon meg a fáklyásmenet!

Zsolt: (kiveszi a pelenkát, és Macának adja) Fogja, kisasszony, ez többrétegű… (Hadnagyhoz) …mi obligón kívül vagyunk, hagyjon minket békén!

Brigi: Igen, ezen a korszakon mi már rég túl vagyunk.

Maca: És velem mi lesz?

Zsolt: A szituáció egyébként ismert. Ugyanarra a bolygóra kerültünk, csak jóval korábban, de biztosan megmenekülünk az utolsó pillanatban, tipikus konfliktushelyzet.

Dodó: Ezzel kár az elvtársat terhelni.

Hadnagy: Hohó, hohó! Nem hallgatunk el a hatóság elől semmit. Milyen bolygóról van itt szó?

Zsolt: A helyzet nem olyan bonyolult, mint amilyennek látszik.

Hadnagy: (felhördül) Ki írta alá az útlevélkérelmet?!

Brigi: Ne tessék már kötözködni, tisztába kell rakni a kis úttörőt.

Hadnagy: Ellenforradalmár vagy forradalmár, ez itt a kérdés.

Zsolt: Ez nem kérdés, mi forradalmárok vagyunk.

Hadnagy: Az más. (elteszi a pisztolyt) Miért nem mondták az elvtársak? Erő, egészség. (díszlépésben ki)

Dodó: Erre iszunk.

Brigi: Subidubidúúú!

Maca: (rendezi a ruháját) Azt hitte a hülye rendőr, hogy elájulok tőle. A fater mindig leszúr, ha gáz van.

Zsolt: Ez tanulságos memoriter volt.

Dodó: Jó, jó, de porzik a májam.

Brigi: Úgy vertük át ezeket a bolsevistákat, mint a sekrestyés a kisbírót, ismeritek, nem?

Házmester: (beront néhány rendőrrel) Az egész bagázst letartóztatom!

(Fény kialszik, Zsolt előre jön, a feje van megvilágítva)

Zsolt: A letartóztatás már elkésett, vége a dalnak. Bár ezt a medvebőr effektust azért ne felejtsük el, mert lehet belőle baj. Kivéve ha… (hátrakiabál) …Dodó, elő a gyűrűt, és dörzsöld, dörzsöld már!

Dodó: (előrejön Zsolt mellé, megvilágítást kap; mutogatja a gyűrűt és dörzsöli) Három féldeci rendel és egy visszaút a jövőbe… a diktatúra marad. (egészen a színpad elejére jön, ordít) A diktatúra marad, értjük, marad!

VÉGE