Színmű egy felvonásban

Írta: Belvárosi Árpád

Szereplők:

Simán Kovács János kérelmező

Lövésző ny. szakértő

Kunyi ny. szakértő

Mari néni, benne van a korban

Ilonka, nagyon talpraesett középkorú asszony

Ernő, Ilonka rokona, határozott egyéniség

(Történik napjainkban. Szín: irodában két íróasztal egymás mellett, előttük külön egy szék, hátul ajtó, polcok stb.)

Lövésző és Kunyi ülnek az asztaloknál, és az asztalon lévő papírlapokkal foglakoznak.

Lövésző: (egy dossziéban lapozgat) Nincs igazad, édes egy komám, mert legalább láttunk konyhát belülről. Az okossághoz pedig nem muszáj főzni, már miért kéne? Én legutóbb a kerületi rendőrlaktanya éttermi őrségének voltam a parancsnoka, nem elég ez? Hogy micsoda felelősség volt, azt csak én tudom. Képzeld, hogy a besurranó ellenforradalmárt ki kellett emelni a kapuban, nehogy szabotázs legyen. Tanultuk mi ezt a szovjet elvtársaktól, ez mind jó tapasztalat volt. Nincs igazam?

Kunyi: (bólogat) De, de. Na és én? A „Tarhonyás hús” vendéglő bográcsraktárát kezeltem Kispesten, hát az csak több, mint amit ez a két kis pisis tudott, bár a Manyi néni az már idősebb mama volt, mint a Hurkos Gizi, aki mesélte, hogy valami textiles iskolát végzett, tojásrántottán kívül mást soha nem csinált, a Manyikának legalább konyhás néni reszortja volt az óvodában, hát az már valami, de hol vannak ezek tőlünk? Tiszta szerencse, hogy kirúgták őket, mi meg jöhettünk.

Lövésző: Előbb-utóbb mindenki megtalálja a helyét a kisnyugdíj mellett, nekem fekszik ez a szakértői állás. A gyakorlat megvan, a tanfolyam elvégezve, kisapám, remélem, megfogtuk az isten lábát.

Kunyi: …és el sem engedjük, mint a kutya a csontot, de nem ám. Az első nap persze nehéz, de majd belejövünk, mint vaddisznó a túrásba, meggyőztél egy komám a córeszban, a franc egye ki!

Lövésző: Meg aztán kérdezni azt tudunk, nem? Igaz, engem a zsernyák iskolán arra tanítottak, hogy a gyanúsítottat szorítsuk sarokba, és majd vallik, mint a huzat. Ezek meg itt, ha igaz, még szüzek a balsorstól, de ami késik, nem múlik. Elgáncsoljuk a próbálkozást, nem ám elcsaklizzák az állami pénzt és lányokat futtatnak belőle, mert előbb-utóbb csak oda lyukad ki a sok szélhámos.

Kunyi: Jól mondod. Hej de szerencsés vagyok, hogy melléd osztottak be! Úgy lekapjuk a hamis gyerekeket, mint fecske a repülő szúnyogot.

Lövésző: Csak bízd rám a keresztkérdéseket, annyi gyakorlatom van benne, mint a soroksári papnak… vagy még több.

(kopogtatnak az ajtón) Bújj be, ne dörömbölj!

S. Kovács: (bedugja a fejét a nyíló ajtó résén) Tessék mondani, jó helyen járok, ez itt a…

Lövésző: Ez az! Lépjen be, polgártárs! Maga az első, előnyben lesz részesítve, mert ez a szabály. Kés van magánál?

S. Kovács: (be, kezében régimódi ócska bőr aktatáska) Hú a fene egye meg, elfelejtettem hozni magammal.

Lövésző: Nem baj. A lényeg, hogy nincs. Szerencséje van, mert a kollégám (Kunyira mutat) szigorú ember, minden apróságra figyel, és ha valami hibádzik, lecsapja, mint az adu ászt a nyerő kártyás. Na, kezdjük! Hogy hívják, van neve?

S. Kovács: (magában dünnyög) Megúsztam, ez is valami.

Lövésző: Üljön le, mert kijön az aranyere, szóval mi a neve? Mit hozott?

S. Kovács: (leül, közben a táskájában matat) Kérem szépen, a „Konyhaművészet fejlesztése” pályázatra hoztam a papírokat, ahogy elő van írva. (vastag iratcsomagot vesz elő, madzaggal átkötve) A Tiszacsombori Kispolgári Köregylet önkéntes elnöke vagyok kérem szépen, Simán Kovács János konyhakutató.

Kunyi: (az asztalon lévő papírlapok között kotorászik) Hol vagy, te istenátka, az előbb itt volt a lista, aha, megvagy… megtaláltam, csak úgy simán Kovács János, aha…

Lövésző: Mert aki elsőnek érkezik, az előnyben részesül, de csak akkor, ha a pályázat hibátlan, mutassa! (kiveszi Kovács kezéből a csomagot, de ingatja a fejét) Máskor tessék kibogozni a spárgát, mert ez pontlevonást von maga után… nem lehet itt slendriáskodni, kérem szépen.

S. Kovács: Csak nincs valami baj?

Lövésző: Majd lesz, de most még csak kevés a példány… ez csak két garnitúra, pedig három példány kell mindenből, hol a többi?

S. Kovács: De kérem, kettő volt előírva.

Lövésző: Ne tessék az elővizsgáló bizottság alkalmasságát bírálni, mert baj lesz!

Kunyi: Ha három példány kell, akkor három példányt kell hozni, aki nem ennyit hozott, már mehet is haza, fiatalember. Tegnap éjfélkor módosították a szabályt az okosok… vagyis az illetékesek. Hol a három példány? Maga már itt az elején elvérzett, szakikám, és hol vagyunk még a belső részektől? Maga olyan mint a kezdő halászléfőző, aki kifelejtette a belsőséget a bográcsból.

Lövésző: Jól mondja a kollégám. Tegyen nyilatkozatot, és most rögtön elbíráljuk, ne mondják azt, hogy lassúak vagyunk, mint a monori személyvonat, halljuk!

S. Kovács: Jaj, ne tessék már ilyen szigorúnak lenni, hajnali háromkor indultunk a tiszacsombori állomásról, hogy időben ideérkezzünk, mert így értük el a 4.20-as expresszvonat-csatlakozást, segítsenek már rajtunk… izé… nem leszünk hálátlanok.

Lövésző: Ezt tessék elfelejteni, mi nem hallottunk semmit, ezt mi már ismerjük, mert mindenki ezzel jön, hogy a vonatcsatlakozás miatt felejtették el az előírt példányokat benyújtani… (Kunyi felé néz) Igaz, kolléga bácsi?

Kunyi: (bólogat)

Lövésző: Ez nehéz eset, az idő rohan, még csak elején vagyunk, a belső tartalom hol van még? Kunyi kolléga, mit tegyünk ezzel a szegény vidéki fiúval, küldjük el, vagy olvassunk bele az anyagba? Emberfeletti munkát végzünk, de bírni kell.

Kunyi: Ez tényleg nehéz, sokkal nehezebb, mint a többi… na, mondja jó ember, melyik konyhát szereti, a régit vagy az újat? Csak őszintén az igazságot, mert a főbizottság úgy elvágja magukat, mint a devecseri molnár a hajtószíjat, bizony.

S. Kovács: Kérem szépen, mi a hagyományőrző konyhaművészetet kedveljük, mi régi konzervatív emberek vagyunk, nálunk ez a modern összevissza kotyvasztás szóba sem jöhet.

Kunyi: Ezt jó hallani. Ezért fél ponttal többet kapnak a bírálat során.

Lövésző: És hogy állunk a helyi alapanyagokkal?

S. Kovács: Kiskert, konyhakert, semmi nagyker, semmi kisker, saját krumpli, saját zöldség, kapirgáló kiskakas, ízanyag és nagymamám receptje, mondjam még?

Lövésző: Elég lesz. Ki a szakács, maga?

S. Kovács: Nem, nem, ez nem lehetséges, mert én elméleti szakember vagyok, én csak kísérletezek, tervezek, megálmodom a régi ízek reformját, kóstolok és véleményezek.

Lövésző: De ki főz?

S. Kovács: Nekünk külön szakértőnk van erre, a Mari néni.

Kunyi: Aha. Neki van vizsgája, már értem.

S. Kovács: Neki nincs vizsgája, de tud főzni.

Lövésző: Hahó, álljon meg az esküvői menet! Izéje van a menyasszonynak, el vannak utasítva, hogy képzelik ezt maguk?

Kunyi: Bizony, bizony. A gyakorlat nem pótolja a papírt, szakikám. Ez betonelőírás.

S. Kovács: Behívom a szakértőnket, kint ül a folyosón. (megy az ajtóhoz)

Kunyi: Felesleges. Papír nélkül még Gundel bácsi sem főzhet, pláne nem pályázhat. Kész passz, lehet hazamenni.

S. Kovács: (kinyitja az ajtót, közben tiltakozik) Nem addig a’! Mi küzdünk, amíg lehet… (kiszól az ajtón) Mari néni, jöjjön be!

Lövésző: (feláll) Ide figyeljen, pályázó szaki! Itt maga nem dirigál, mert maga itt csak kérhet, csukja be az ajtót, mert hívom az őrséget! Lecsukatom, hallja!

Mari néni: (megjelenik az ajtóban) Phű, de rossz itt a levegő, miért nem szellőztetnek, olyan kanszag van, mint a szomszéd disznóóljában. (Kovácshoz) Ezek a főszakácsok? Nem úgy néznek ki. (Lövészőhöz) Mit áll itt, üljön le, nehogy görcsöt kapjon a térdkalácsa!

S. Kovács: (a széket helyezgeti) Ide üljön le maga is, Mari néni! Az urak majd kérdeznek, maga pedig válaszol szépen, mint otthon a faluban, jó?

Mari néni: Te meghülyültél, édes fiam? Majd én megkérdezem a szakácsoktól, hogy mit akarnak, én vagyok az idősebb, vagy mi a szösz.

Kunyi: Fejezze be, néni! Ez bizottság, nem bohóckodás. Itt mi kérdezünk, ha nem tetszik, mehet haza, azt a nemjóját a repcevetésnek!

S. Kovács: Látja, Mari néni, nem egy vicces hely ez…

Mari néni: (Kunyihoz) Maga ne repcézzen, mert maga városi ember, látom a pofázmányán. Nekünk azt mondta a tisztelendő úr, hogy most más idők járnak, nem lehet a parasztokkal úgy bánni, mint régen, mert a túrós zergenyét azt csak mi tudjuk igazán főzni… hogy is mondta a tisztelendő úr, várjon… ja, eszembe jutott: valamilyen auteknikus módon, vagy hogy az ördögbe is… segíts már Jani! Á, hagyd a fenébe! (feláll és az asztalhoz egészen közel megy) Maguk kicsodák! (nyújtja a kezét a két férfinek) Laskáné… Laskáné, de szólítsanak csak Mari néninek, fiúk! Mi a nevük, nem értettem, a fülem már egy kicsit el van használva.

Kunyi: (mogorván) Kunyi.

Lövésző: Ilyet se hallottam még… Lövésző vagyok.

Mari néni: Nem baj. Hanemha maguk szakemberek, akkor legalább kikérdezem magukat, oszt okosabbak leszünk, nem fog ártani.

Lövésző: A néni tévedésben van, de nagyon. Hova jutna a világ, ha a hatóságot csak úgy dömöckölni lehetne, már nehogy…

Mari néni: Nem ám elmaradott vidékiek vagyunk, azt maguk csak hiszik, hogy én elüldögélek a nyári konyhában, és várom, hogy eszembe jusson valami. Akkor nem az én dödöllém lenne a legjobb az egész környéken Tiszacsombortól Patajakácosig, pedig az negyven kilométer oda, ugyanannyi vissza, vagyis összesen nyolcvan kilométeren az én dödöllémet dicsérik a népek, hallottak róla, remélem. Maga… maga repcés, maga hogy süti a dödöllét, he, kanállal szaggatja, vagy csak úgy kézzel meztelen?

Kunyi: Ebből elég volt! Hol szerezte a szakácsvizsgáját, hadd hallom! Nincs becsatolva a bizonyítvány, ez jó nagy hiba.

Mari néni: Ne keverje maga itt a dolgokat, azt se tudja, mi az a dödölle, hát az egész a szaggatáson múlik, jóember! Én mindig kanállal szaggatok, majd bolond leszek összeégetni a kezemet… (mutatja) …pedig lássa, milyen erős a kezem, ha ezzel én lekeverek valakinek egy pofont, na annak jócakát! Mit gondol, mitől ilyen erős a kezem, a vizsgapapírtól, frászkarikát, a dagasztástól, meg a mosogatástól, hej uramisten!, hány vejlingban mosogattam én, maga annyit életében nem látott… mi maga, papírkereskedő?

S. Kovács: Mari nénje, most ne erről tessék beszélni…

Mari néni: Te fiam fogd be a szád! Te ehhez nem értesz. Te csak bújjad a rongyos receptkönyveket, nekem… (kopogtatja a homlokát) …az már mind itt van. (Kunyihoz) Maga vizsgásember, kérdezzen valami nehéz receptet, de olyat, amit még sosem főzött, majd kitanítom magát a forszára, mehet külföldre főzni, azoknak jó lesz maga is (nevet).

Kunyi: (Lövészőhöz, nagyon mérgesen) Én mindjárt rosszul leszek! (az asztalra csap) Ide figyeljen néni, mi türelmes hatóság vagyunk, de ha nem hagyja abba…

Mari néni: Ahelyett, hogy megköszönné a kitanítást, pattog itt, mint a kerti béka. Na válaszoljon, hogy csinálja a roston sült domolykót? Irdalja vagy hogyan? Melyikben van több szálka, a keszegben vagy a domolykóban, most legyen okos!

Kunyi: (komoran) Magát kéne beírdalni…

Mari néni: A pancser mindenit! Fogadjunk, hogy domolykót még sosem látott… (rámutat Lövészőre) …de maga sem, mit bújik az asztal alá, nem szégyelli magát?!

Lövésző: Ez aztán már olyan pimaszság, hogy… (kiabálni kezd) …azt hiszi maga, hogy magának mindent szabad, mert öregasszony, úgy lecsukatom, hogy arról koldul, nézzen oda az ember!

Mari néni: Öregasszony a maga keresztanyja, nem én… még hogy lecsukat, ahhoz korábban keljen fel, Jani fiam, kapd elő a masinádat, és hívjad csak felfele a tisztelendő urat, majd megvéd minket ezektől a…

S. Kovács: Ki nem mondja, édes Mari néni, jaj istenem…

Lövésző: (kicsit lehiggad, „fújtat”) Most az egyszer még elnézzük ezt a helytelenséget, de hogy ki nevet a végén, azok nem maguk lesznek!

Mari néni: Ne ijesztgessen, fiatalember, nem vagyunk mi ijedősek, úgy bepanaszoljuk magukat, hogy olyat a világ nem látott.

Kunyi: Most az egyszer… utoljára, én mindig békeszerető ember voltam, meg hát maguk ugye elmaradott vidéki emberek, nem tudják, hogy kell viselkedni a hatóság előtt, ha minket sértegetnek, akkor jegyzőkönyvet veszünk fel, kinek hiányzik ez? Nekünk se jó, de maguknak aztán pláne nem, mondok én valamit, béküljünk ki, elvégre szakemberek vagyunk…

Mari néni: Maga miben szakember, ha szabad kérdeznem? Slambucban vagy öhömben, na, mire véli?

Kunyi: (bizonytalanul) Az attól függ… én szeretem mind a kettőt…

Lövésző: A Kunyi úr hidegkonyha-specialista.

Mari néni: Aha… mindjárt gondoltam, este megfőzi a gulyást… ha tudja, aztán reggelig kiteszi az ablakba, olyan hideg lesz, mint a jégcsap. Te Jani, te is így csinálod a kocsonyát, nem?

S. Kovács: Ahány ház, annyi szokás, Mari néném. Rákóczi fejedelmünk udvari szakácsa a vadnyulat úgy pácolta, hogy ecetes turpikával dörzsölte be három napig kívül-belül, majd a sütés előtt fiatal vadkacsa zsírjával kenegette a nyúl hátát, mire a francia követ elkérte a receptjét, hogy a francia királynak elvigye. Bizony.

Mari néni: Ezt a kocsmában meséld, édes fiam, ne nekem, öhöm?

Lövésző: Így már mindjárt más a helyzet, kérem szépen, ilyen barátságos szakmai megbeszéléssel rögtön le is zárhatjuk a pályázati anyagot… (félre)… szórakozzon ezekkel a főbizottság, vagy a radai rosseb, de ne mi… (hangosan) …ugye egyetért velem, Kunyi kolléga?

Kunyi: Így kellett volna kezdeni.

Ilonka: (berobog az ajtón) Itt van az én kedves ángyikám, nézd már, mit csinál Mari néni, csak nem kínozzák ezek a pestiek? Te meg Jani, hagyod?! Majd adok én nektek, milyen dolog ez, otthagytátok a falut, mit Szent Pál az oláhokat, suttyomban elszaladtok Pestre, a Bodrogi néne meg ideget kapott, hogy mi lesz a lakodalmas főzéssel, ha Mari néni eltűnik, mint szürke szamár a ködben, de megvagytok, betyárok! Még jó, hogy én tudtam az egészről, de én tudok titkot tartani, Ernő sógor elhozott a teherautójával, zötyögött velem a kertek alatt, de csak beértünk benneteket, disznófülűek. Indíts haza! Megígértem Bodrogi néninek, hogy hazahozlak benneteket, ha törik, ha szakad, nehogy elkésés legyen.

Mari néni: Na-na, lassabban Ilonkám, drága kincsem! Én a Molnár Gizit egészen kitanítottam, hogy mi legyen, hát hisz már majdnem egy hete pácolódik az a sok marhalábszár, mert a hülye örömapa kétszáz adag perkeltet akar a vendégek asztalára tálalni, és hozzá egy szekér palacsintát, megmondtam a Gizinek, hogy tálalásra otthol leszek, minek akkor idegelni? A perkelt kavarására csak alkalmas a Gizi, nem? A többit meg hozza a Kulcsárné, így lett megbeszélve, húsz éve így csináljuk… (parancsolva) …Jani, hívd fel Bodroginét, de rögvest, micsoda fejetlenség! Mindent összekevernek ezek a vidékiek!

Ilonka: Ha maga így tudja, az a maga baja, mert a Gizi annyit mondott, hogy maga azzal verte fel reggel, hogy „Tudsz te mindent, Gizikém”, közben pedig a Gizi nem tud semmit, ott bőgött a Bodrogi néni vállán, ez az igazság.

Mari néni: Ó hogy az magasságos úristen rogyassza rá az egész Tisza mentét! A buta tyúknak olyan rövid az esze, mint a harangozó gatyamadzaga, nézzed már! Jani, kapd össze magad!

Lövésző: (Ilonkához) Álljon már meg a menet! Maga is pályázó?

Ilonka: Micsoda?!

Ernő: (be) Adjon isten! Megyünk már? Kihűl a motor, és nem tudom begyújtani. (Lövésző és Kunyi felé int) Ezek is jönnek? A platón fújni fog a szél, van kabátjuk?

Lövésző: (rémülten) Maga is pályázó?

Ernő: (Ilonkához) Erről nem volt szó, lelkem, mit akar ez a pasi?

S. Kovács: (fülén a telefonja) Maga az, Margit néni? (kiabálva) A Jani vagyok Pestről, adom a Mari nénit… nem, nem a kórházból… (a többiekhez) …azt hiszi, karamboloztunk… (ordít) …semmi bajunk nincs, hallgassa a Mari nénit! (Mari néni kezébe adja a telefont)

Kunyi: (leborul az asztalra, karjaival a fejét körbefogja)

Mari néni: (telefonál) Margitkám, nincsen semmi baj… mire kijönnek a templomból, mi már hazaérünk. Most még van öt perc dolgunk itt, amiatt a hülye pályázat miatt, te is feledékeny vagy már, látom, hisz mindent elmeséltem neked is, de nem érdekes, el van intézve, rendesek ezek a pesti fiúk. Á, dehogy marad ki a meglepetés, ha én valamiben megállapodok, akkor az úgy is lesz… ide figyelj, Margitkám, a meglepetést, a reformszószt is Kulcsár Julcsi habarja, ne félj, ettől a reformszósztól kétfelé áll mindenkinek a füle, ha én mondom… dupla adagot reszelünk bele, ilyet még nem senki nem evett Tiszacsomboron, elhiheted, erre még húsz év múlva is emlékezik a sok nép, még a részeges férjed is…

Lövésző: (beletörődve) Én is megkóstolnám azt a reformszószt!

Ernő: Na indíts, mert nem érünk haza! (Lövészőhöz) Hozzon magával befőttes üveget, kap a szószból… (Kunyihoz megy és megrázza a vállát) Indulunk bácsi! Maga is kap a reformszószból, ne féljen! Van befőttes üvege?

FÜGGÖNY