(misztériumjáték a Shetland szigetekről)

Írta: Belvárosi Árpád

– fűrészes thriller –

Fontos figyelmeztetés! A darab borzalmas, ezért kérjük nézőinket, hogy az előadásra kísérővel vagy csoportosan jöjjenek. – A pénztáros

 

Szereplők:

Kornél

Annalou

Ismeretlen

Hang

 

Szín: csupasz tér, középen megvilágítva egy ócska fotel.

Néhány szükséges kellék: villanyfűrész, villanyrezsó, főzőeszközök, pl. lábos, kés, villa, olaj, hagyma stb., egy konyhai asztal, pálinkás üveg, poharak, később két szék.

Ezt a darabot olyan színészekkel kell eljátszatni, akik nem hadarnak és a mozgásművészetben jártasok. Az Ismeretlent játszó színészt nem szabad feltüntetni a színlapon.

 

Kornél (be, leül a fotelba, helyezkedik): Ami a vihar szelét illeti, hát… szél az momentán még nincs, de lesz, nem kell félni, nem ám, eljátsszuk itt a Pekingi őszt, na nem, annyira nem vagyunk legatyásodva témailag, viszont hideg van… (dörzsöli a karját), hogy nem lehet ezen segíteni? Minden este… társadalombiztosítás nyista… persze hogy mi a fenének (ezt a szót – attól függően, hol játsszák a darabot – ki lehet cserélni: pl. bánat, rosseb stb.-re) foglalkozunk mi a Shetland szigettel, nem tudom, de mindegy, misztériumjáték lesz, ahogy megígértük. Ha sznobéknak folklór kell, megkapják. Vagy a frusztráltak, van azokból is elég. (szünet) Na, mi van?! Várakozó állásponton vagyunk, mi? Egyébként az ajtót bezártuk, kimenni nem lehet, Ököritófülpös kutyafüle ehhez. Kiskomám… (mutat kifelé)… ott, ott ne bújj a csajszi háta mögé, hadd hallom, mi az az Ököritófülpös? Fogalma sincs neki. (Vagy: nocsak, túlléptük az óvodai tananyagot, gratulálok!)

Ismeretlen (a nézőtérről): Fejezze már be, ne sértegessen!

Kornél (feláll): Mi a pince! Hé! Nem ám beledumálunk a művészetbe, nézzenek oda! Ki maga?!

Ismeretlen: Semmi köze hozzá. Kezdje már, mert visszakérem a pénzemet!

Kornél: A pénze már rég nincs meg. Egyébként meg elkezdtem, ha nem vette volna észre… de ha még egyszer valaki megszakítja az előadást, kihívom a rendőrséget! Kezdjem el?! Nem vette észre, hogy már rég benne vagyunk a sűrűjében, és beledumál. Ezeknek misztériumjáték… fogadjunk, hogy senki nem tudja, mi az a misztériumjáték. Tényleg csak a gyengébbek kedvéért mondom: hát az egy való-ság-show, oké? Na, ez lesz itt ma este. Mégpedig igazi hazai valóságshow, mindennel, mi szem-szájnak ingere, szó szerint egyébként, el lesz ámítva a kispolgár, szavamat adom. Hozott valaki magával villanyrezsót? Mindjárt gondoltam… hogy lehet így élni… borzalmas történeteket fogunk elmesélni, de lehet, hogy ez is túl magas egyeseknek, már úgy értem, hogy a színvonal… (felcsattan)… ne mocorogjon ott öregem, mert isten bizony kihívom a rendőrséget! Komolyan mondom, lassan már itt is őrző-védő bunkó szekuritit kell fizetni, mint a bébipapi-üzletben, ha így halad a világ. De hülyék vagytok, gyerekek, mert ha plusz létszám pusztítja a kenyeret, attól megemelkedik a jegy ára, nektek meg kevesebb jut a sörre, vettem a közgazdaságot? (sétál) Elmondom a szüzsét, tessék figyelni! Egyszemélyes show lesz, mert ez az olcsó. Nem kell megijedni, tapasztalt és kitanult szakember vagyok, eljátszom a világ minden konfliktusát, szerepét, szóval olyan lesz minden, mintha egy egész sereg nyüzsögne a színpadon, pedig csak én leszek. Aztán továbbá: mi hiányt pótolunk, mivel manapság mindenki a pénzért hajt, ezért nem ér rá a lélekkel foglalkozni, mi meg pont egy érzelmes misztériumjátékot fogunk előadni. Belehatolok a lélek legmélyebb barlangjába, elővarázsolom a titkok titkát, szállni fog itt a levegőben, mindenki elájul a gyönyörtől, a nők majd sírnak, a férfiak összeszorítják a fogukat, piszok meghatóra veszünk mindent. De nem ám, hogy itt megállunk, fenéket! Beleaprítunk mindent, mint levesbe a kockát, akarom mondani, mint forró vízbe a leveskockát… de azt nem aprítjuk, na mindegy. Mi jön még hozzá? Ami most nagyon menő: drogdíler, lenyúlás, ilyen lista-olyan lista, ügynöklista, depresszió, nemzethalál, jobboldal és baloldal, hazudtunk meg nem hazudtunk, apja füle… de csak ha lesz időnk, mert felesleges dolgokkal nem foglalkozunk, mert nem vagyunk hülyék. Manapság ha megrekedünk a sültrealizmus mellett, akkor minket kiröhögnek, haladni kell a korral, és mi haladunk is… (ordítva) …haladunk! (borzalmasan erős gépfegyverropogás, bántóan erős fényeffektus, Kornélt lövi valaki, ide-oda rohan, de eltalálják, összeesik, kis szünet. Néma csönd, fekve kezdi mondani a szöveget)

Testem elpusztíthatjátok, gaz árulók és romlott némberek
de lelkem, mely virít… (felkönyököl)…
szélesen mosolyog e gyatra próbálkozáson.
Megölni engem, ki halhatatlan lélek
Örököse vagyok? Coki nektek! Hatalmatok visszapattan
Gyémántérzéseim méla páncéljáról… (feláll)…
És összetörve omlik lábaim elé.
Oh szegény testem ki látszólag
Gyarló vagy, de éppenséggel ám mégse, de sőt:
Mert lelkem – az igaz érzelemmel teli – acélozza
És az összeomlás előtt megtámasztja e földi
Porhüvelyt… és így tovább, és így tovább

(a pátoszt abbahagyja, normális hangon folytatja)… a többit ki lehet találni, apropó, műveljük kertjeinket, de mivel? Láncfűrész kéne gyorsan… (kiabál oldalra)… láncfűrészt kérek, láncfűrészt kérek! Hol a láncfűrész?! (behoznak egy elektromos láncfűrészt) Motoros nincs? (legyint) Ezzel fogom a bűvös kört kivágni, mert misztériumjáték nincs bűvös kör nélkül. A kör középpontjában én állok, ide csak én léphetek, aki megpróbálkozik mégis, az a halálnak halálával fog elszánkázni a sötétség birodalmába. Én azért maradhatok itt a körben, mert én vagyok a minden északi titkok tudója, északi sámán, Merlin fia, a Kerekasztal első lovagja, horoszkópherceg, hihetetlen misztikus dolgokat tudok, a varázslásról nem is beszélve. Aki megkísérli, hogy velem szembeszálljon, vagy keresztbe tegyen nekem, azt szétporlasztom és a szelekkel elküldöm a sunyiba. Szóval nem ajánlom, hogy valaki kikezdjen velem, már csak a miheztartás végett mondom.

Annalou (lassan be, bizonytalan, óvatosan közelít Kornélhoz): Fogadjunk, hogy rossz bejáraton jöttem.

Kornél (felordít): Ne lépj be! Állj! A magasságos életbe, rálépett a tiltott területre, ó te szerencsétlen!

Annalou (nem érti): Jól van, jól van, azért nem kell mindjárt összeesni, eltévesztettem a házszámot és kész. Te, öreg, nem lehetne ezt a vakító fényt lejjebb venni, mindjárt kifolyik a szemem. (kezével árnyékot vet, úgy néz kifelé) Hú mennyi ember van itt… Jézus Mária, ez a színpad! A francba…már itt sem vagyok. (gyorsan ki)

Kornél: Most már teljesen mindegy. Aki behatolt a bűvös körbe, annak annyi. Ebből olyan vérfürdő lesz, hogy az nem közönséges. (fütyörészik, próbálja a fűrészt) Naná, hogy nem indul be… itthon vagyunk…

Annalou (visszasétál): Totál eltévedtem. Ne haragudjál, hogy már megint, de hol lehet kimenni?

Kornél: Nem lehet kimenni.

Annalou: Ne hülyéskedj! Akkor nekimegyek a tömegnek, hát azért már nehogy…

Kornél (a fűrésszel hadonászik): Először hosszába, aztán keresztbe és végül darabokra, utána jöhet a daráló.

Annalou (félre): Veszélyes faszinak látszik. Tiszta szerencse, hogy kick-boxra járok. Ahogy látom, ebből nem light, hanem erősen full-contact lesz. (Kornélhoz) Oké, oké, nem megyek sehova, nyugalom, nincsen semmi baj, hadd kérdezzek valamit.

Kornél (lerakja a fűrészt): Egyébként barátságos ember vagyok, szeretem a jó társaságot, szívem megesik a szerencsétlenen, becsületes humanista életet élek. A sorozatgyilkolást kifejezetten ellenszenvesnek tartom.

Annalou: Akkor nem lesz itt semmi probléma, de segítsél már!

Kornél: Aki egyszer belépett a misztérium körébe, annak lelkét a misztérium törvényei uralják.

Annalou: Jó, ezt majd elmeséled máskor, nekem csak azt mondd meg, hol van az igazgató?

Kornél: Melyiket kérdezed?

Annalou (nem érti)

Kornél: Jaaaj… ez az egész ország ilyen… van főigazgató, aligazgató, művészeti igazgató, gazdasági igazgató… (ordít)… mondjam még?!

Annalou: Kisfiam, te idegileg teljesen kivagy, prizniceld magad, mert megüt a gutman.

Kornél: Hohó! Hohó! Most elárultad magad, besurranó némber! Hah! Elvarázsolt lélekként törtél elő a homályból… hatott a bűvös kör, mi az, hogy prizniceld?! (kifelé mutat) Ez nem mai szó, hé! Ezek itt ezt nem ismerik, hé!

Annalou (felháborodik): Hát ez hülye! Ide figyelj, te balfék, én felvételire jöttem, nem azért, hogy az… (gúnyosan)… ász-szisz-tenssel szúrjam el az időmet, majd megtalálom egyedül és kész, na csá! (indul ki)

Kornél (normális hangon): Milyen felvételiről van szó?

Annalou: Ide vesznek fel művészetet kedvelő fiatalt, ma van a meghallgatás. Én ugyanis szinésznő vagyok, ha nem volna világos.

Kornél: Elmarad. Elvarázsoltam mindent, ezért elmarad. De ha már itt vagy… Csöpikém, részt vehetsz a műsorban…

Annalou: Csöpikém… hahaha! Ez beszél köznyelvről!... Te is elárultad magad, hülyekém. Hát kit hívnak manapság Csöpikének?! Hahaha! Nem beszélve egy színésznőről. Füleljél csak: engem Zöldkövi Annalounak hívnak, vazzeg!

Kornél: Oké. Tényleg mostani vagy, a varázslat nem sikerült. Na mindegy.

Annalou: Miért, mi sikerül ebben az országban?!

Kornél: Stop, de nagyon! Nem politizálunk, meg vagyok értve? Ez a kultúra helye, politikának kuss, oké, bébi?

Annalou: Oké. Hol van az igazgató?

Kornél: Én vagyok az igazgató.

Annalou: Tudod mit? Elhiszem. Na akkor most… szavaljak… vagy mit kell csinálni? Egyébként énekelni is tudok… egyszer egy borzalmasan fontos tévéműsorban én adtam át a virágcsokrot a nagy sztárnak… meg még… kérdezzél!

Kornél: Teljesen felborítja nekem az átélést. Misztériumjátékra vettük el a pénzt… (kifelé mutat)… már kezdtek ráhangolódni… (a közönségtől kérdezi)… igaz? Most meg felvételi vizsga, hát azért van szakmai lelkiismeret is…

Annalou: Micsoda?

Kornél: Szakmai lelkiismeret.

Annalou: Milyen misztériumról van itt szó?!

Kornél: Eljön ide, és nem tudja hova jön. Jellemző a mai fiatalságra. Fogadjunk, hogy a villamoson a mobilodat nyomogattad, és kikerültél a valóságból. Most meg nem tudsz visszakapcsolni, tudod te, hogy hol vagy?!

Annalou: Fogadjunk, hogy élvezni fogják a meghallgatást.

Kornél: Miből gondolod?

Annalou: Mert a nép élvezi a szívatást, mint köztudott.

Kornél: Pfű… ezt a közönséges attitűdöt kikérem magamnak!

Annalou: Na jó, ne húzzuk az időt. Elszavalok egy verset, utána énekelek, ha kell, táncolok, és fel vagyok véve, oké?

Kornél: Nincs is felvétel. Tévedésből jelent meg az ingyenes reklámújságban a szöveg. Igazából a zongorát szerettük volna eladni, mert odavan a költségvetés.

Annalou: Gyenge kifogás. Lazulj el, mondom a verset… különben is, honnan tudod, hogy nem vagyok egy második Blaha Lujza, na figyelj! (intézkedik) Fény ki! Fejgép rám… ne aludjatok, gyerekek! (csak az arca lesz bevilágítva, kis szünet, amíg rákészül) A vihar szele. Ady Endre verse. (kis szünet)

Holttá dermedt magok a rög között,
Halovány asszonyi fátylakként időznek,
Kicsiny cserepek az ég fölött,
Fekete kardok lelkeket terelnek.

Be rég vár az idő rozsdás kulcsa,
Be rég oszlott már viharfelhő,
Hej édes hazám, hej vitéz Bulcsa,
Oda a szabadság, itt maradt a fertő.

Ha majd egyszer a sarki viharok
Leszállnak Északról a rónás tájra,
Akkor kiálthatod te acéltorok,
Hogy itt vagyunk készen a szabadságra.

(kis szünet, amíg „visszatér” a jelenbe) Ez volt a vers… mehet ki a szememből a vakítás… de gyenge a műszaki csapat, hallod-e!

Hang (felvételről): Honnan a bánatból tudjam, hogy vége a versnek, puncikám?

Annalou: Érzésből, te bunkó!

Kornél: Na kuss, mert durva leszek. Janónak igaza van, nem próbáltunk… egyébként megeszem a sapkámat, ha ez Ady-vers volt.

Annalou: Honnan tudod?! Honnan tudsz te mindent? Azért mert benne ülsz a hatalomban, már mindent tudsz? Egy nagy túróst tudsz te mindent!

Kornél: Ez ugyanis József Attila verse, nemrég volt a kerületi nyugdíjasok fesztiválja, és a versmondók versenyén ez volt az egyik kötelező darab, én választottam.

Annalou: Passz, egy null a javadra, de nem érdekes. Nem mindegy, ki írta? Az a fontos, ki mondta. Fel vagyok véve?

Kornél: Nem óvoda ez, kislányom! Idejössz, ripsz-ropsz, és fel vagy véve, ahogy ezt a vidéki kislány elképzeli. A nagy, homokos magyar Alföldön, a hosszú téli éjszakában kibámul a vályogház ablakán, és elképzeli, hogy neves, fővárosi vendégművészként tér vissza a művelődési házba, ahol a New York City Big Banddel nagysikerű hangversenyt ad a Tehéntöke község fiatalságának. Nahát ez nem megy ilyen könnyen. Mit tudsz még?

Annalou: Tudok még egy verset, aztat Váci Mihály írta.

Kornél: Aztat vagy eztet?

Annalou: Öö… öö… ee… ee… mégis inkább eztet.

Kornél: Öö… öö, így mindjárt más, de fogadjunk, hogy nem Váci Mihály versét fogod elszavalni.

Annalou: Már mért ne?

Kornél: Mert nem modern. Nem engedem és kész. Válassz másikat.

Annalou (felháborodik): Hé! Nem ám, hogy a farok csóválja a kutyát! Én önálló művész vagyok, és azt szavalok, amit akarok!

Kornél: Oké. Én viszont az igazgató vagyok, és nem veszlek fel, viszontlátásra!

Annalou: A basszorkányosát…elnyestem! Visszavonok mindent. Amit tetszel akarni, aztat szavalom el.

Kornél: Mindjárt más. Aki ilyen nagyszerűen használja a műveltető igét, az nálam nyerő. Pista aztat. Julcsi eztet. Ódon mezőgazdasági művelet. Nem neked kell azolni, Pista aztat, így gondoltad, ugye? Ne válaszolj, mert nem kell szavalni, csak vicceltem. Most jöhet az ének.

Annalou: Tessék választani!

Kornél: Húha, ilyen nagy a repertoárod? Egy könnyűt mondok… például… énekeld el a… nem, ez így túl könnyű lenne… eldúdolom az első strófát, és te belevágsz a folytatással.

Annalou: Izé, én nem prímásvizsgára jöttem.

Kornél: Megtagadod?

Annalou: Egy francot tagadom meg, dúdolj, vazzeg!

Kornél (nekikészülődik, de aztán abbahagyja): Protekciód van?

Annalou: Akkor idejöttem volna, mi? Egyedülálló, szegény sorsú lány vagyok, itt lakom a kilencedik kerületben…

Kornél (felkiált): Hihetetlen! Hihetetlen! Azt mondta, hogy ki-len-ce-dik! Emberek, jól mondta ki egy magyar kerület nevét… (homlokon csókolja)… itt a helyed a kultúrában, az első vonalba kerülsz, szavamra!

Annalou: Fel vagyok véve?

Kornél: Már majdnem. Ha a táncvizsgád is eredményes, akkor van esélyed. Protekciód van?

Annalou: Ezt már kérdezted.

Kornél: Keresztkérdés volt.

Annalou: Van protekcióm.

Kornél: Akkor nem veszlek fel.

Annalou (kiabálva): Nincs protekcióm!

Kornél Akkor pláne nem veszlek fel.

Annalou (elkezd keservesen sírni)

Kornél: Na jó, felveszlek. De csak ha…

Annalou (abbahagyja a sírást): Ha…

Kornél: …ha az ellenőrző kérdésre is jól válaszolsz.

Annalou: Ez kínoz engem, isten bizony kínoz.

Kornél: Ugyan már, közönséges lelki terror alatt próbálom ki a képességeidet.

Annalou: Köpjed a kérdést!

Kornél: Pártos vagy-e?

Annalou (nem érti): Hogy?

Kornél: Hová húzol, édesem?

Annalou: Jobboldal, baloldal, középoldal.

Kornél: Vagyis kiegyensúlyozott vagy, nagyszerű.

Annalou: Ahogy mondod. Nappal helyeslek, este átkozódom.

Kornél: Fúj, konformista kispolgár. Nem szégyelled magad?!

Annalou: Szégyelli a rosseb. Majd ha valaki kifizeti helyettem az albérletemet és a számláimat, akkor visszafogom magam…

Kornél: Miben fogod vissza magad, te gyáva féreg?

Annalou: A talpnyalásban. Szerintem te vagy a legnagyobb művész az egész országban, nem egyszer találkoztam olyan emberrel, aki sírt az utcán a gyönyörtől, ha meghallotta a nevedet.

Kornél: Ja, az más. Okos. Úgy felvettelek, mint Sékszpír az intrikust.

Annalou (elámul): Hát csak így… semmi flanc… azért dicsérj már meg egy kicsit…

Kornél (nagyon mérges): Hát a közönséggel ne szavaztassalak meg?! Tessék, jól van, kiprovokáltad… (előre jön)… akinek tetszett, rakja fel a kezét! Aki nem rakja fel, annak levágjuk… (mutat előre) …egyhangúlag, na elégedett vagy?

Annalou: Le van rendezve.

Kornél: A macska pedig fel van mászva a fára, így szép a magyar nyelv, ha odafigyelünk a kifejezés pallérozottságára, gratulálok. Végérvényesen beveszlek téged a művészek nagy családjába, intelligens lélek vagy, tanult és finom.

Annalou: Örülök, hogy rám haraptál, vazzeg! Jöhet Sékszpír, Vegga, Ibzén és Montekuccsóli, ha pénz van, minden van, jaj de jó, végre van állásom, nyugdíjjárulék, tébékártya, fasza, hű de fasza, hiperfasza! Tisztelt közönség, most pedig az igazgató úrral rögtönözni fogunk, álá verszájji rögtönzések, csak most a hazai valóságból adunk elő, de az egykutya, mert a művészet az örök, az élet viszont rövid, mondta Majakovszkij Vlagyivosztok. Úgy zárójelben megjegyzem, nehogy valakinek elmenjen a kedve a műélvezéstől, naná, hogy kamu volt az egész, évek óta itt játszom eme ávángárd társulatban, a felvételi cirkuszolás már a rögtönzéshez tartozott, észre sem vették, mi? Kornél fiam, akkor csapjunk a lovak közé, mert nemsokára vége az előadásnak, és semmi misztériumjáték, már pedig a Shetland szigetek már alig várják, hogy bejöjjenek a ruhatárból.

Kornél: Ebből egy szó sem igaz. A hölgyet most ismertem meg, fogalmam sincs, hogy kicsoda. Szavalni tud, ez tény, de hogy rögtönzésben is erős, arra nem veszek mérget. Ezt most mindjárt kipróbáljuk egyébként, megpörkölünk egy lábos csirkét shetlandosan.

Annalou: Én egy shetlandi vers szavalására készültem.

Kornél: Nem shetlandi verses csirkét, hanem shetlandi tengeri moszatos paprikást csinálunk.

Annalou: Most tökéletesen bebizonyítom, hogy nem volt megbeszélve semmi, mert nem tudok főzni, se magyart, se shetlandi paprikást. A döglött csirkét utálom, szóval itt olyan rögtönzés lesz, mint még soha.

Kornél: Én pedig a bűvös kör segítségével e tehetségtelen konyhalány ellenére olyan paprikás csirkét főzök, hogy mindenki megnyalhatja utána a szomszédja…

Annalou: (felvihog) Ki ne mondd!

Kornél: … tíz körmét.

Annalou: Ja… az ujját, az más.

Kornél (mint egy varázsló): Hívlak a titokzatos messzeségből téged Merlin, a kerekasztal lovagjainak varázslóját, a sherwoodi erdő táltosát, a Grál-kehely szellemét, hogy adj erőt e rettenetes próbatétel leküzdésére…

Annalou: Mondjuk nem vagyok egy nacionalista, de nem értem, miért kell nekünk itt az ország közepén Merlin papát segítségül hívni, nincs nekünk legalább egy jó magyar varázslónk vagy sámánunk… így hívták nem, ezeket az öreg bűvészeket?

Kornél: Kuss!

Annalou: Hülye bunkó!

Kornél: Még egy ilyen megjegyzés és ki vagy rúgva.

Annalou (erre „begurul”): Persze, kirúgni a legkönnyebb valakit. De az semmi, hogy a legnagyobb misztériumozás közben nekiállunk főzőcskézni, és ez nem zavar senkit, senki nem tiltakozik, hogy azért ezt már mégse… micsoda kultúrhely ez, mi?!

Kornél: A főzés esztétikája bevonult a mindennapok kultúrájába, te lüke tyúk. Nem nézed a műholdas adásokat, barbarina?! Na hess a kellékekért!

Annalou: Én nem megyek sehová.

Kornél: A kirúgási okok köre bővül: még egy parancsmegtagadás és kirúglak. Elvégre piacgazdaság van, vagy mi a szösz?

Annalou (duzzog): Visszaélnek a dolgozó kiszolgáltatottságával. Mindenkit nem lehet kirúgni. Hova vezetne, ha minden jól felkészült szakembert csak úgy lapátra tennének? Én maradok.

Kornél: Hogy lehet valaki ilyen korlátolt?! Pedig nem is szőke… figyeljél, lassan mondom, mint a parlamentben: ha nem csináljuk mi, akkor megcsinálja a konkurencia. Kiszorulunk a piacról, mehetsz a szociális hivatalba segélyért, világos?

Annalou: Én akkor sem alázom meg magamat. Én a művészetért élek, a versekért, a dalért, a táncért, és nem fogok valami nyálkás csirkeszárnnyal… brrr!... fel-alá rohangálni, hogy röhögjenek rajtam.

Kornél (a fejéhez kap): Komolyan mondom, infarktust kapok!

Annalou (gúnyosan): Nagy dolog. Tele vagyunk újraélesztő készülékkel. Tegnap volt a havi munkavédelmi szemle.

Kornél: Lehet a közhelyről is kulturáltan… jaj, jaj… nem érti az egészet, és ezt a szerencsétlent vettem magam mellé. Kornél, hol volt az eszed?!

Annalou: Már késő.

Kornél: Micsoda kulturált ürge az a Flojd (vagy Jamie stb.) például? Tiszta művelődéstörténet minden, amit előad. Honnan tudnánk arról a sok kikevert fűszerről, amit beleszór a kondérba, hogy az milyen varázslatossá teszi a pácolt bölömbikapecsenyét? Vagy amikor nyársra húzza a jegesmedve nyelvét? Nem beszélve az afgán öszvérhájpudingról. Beleborzongok a gyönyörtől…

Annalou: A reszelt hangyafing sem lehet rossz, mi?

Kornél (álmodozva): A kuszkuszos lódarázs…

Annalou (gúnyosan): A rántott bivalyszarv krokodilvelővel.

Kornél: Na végre, hogy leesett a komolyság benned, gyerünk a konyhába, utánam magyarok!

Annalou: Megkóstolta valaki azokat a borzalmakat, amiket az a fószer összekotyvasztott?

Kornél: Mi?

Annalou: Csak úgy kérdezem. Evett valaki abból a sok borzalomból, amit szétfűszereztek a kamera előtt?

Kornél: Kicsoda?

Annalou: Ez egy igazgató… nem is tudsz követni… különben teljesen mindegy. Bármelyik tévészakácsról beszélhetek, te hülye!

Kornél („összeroskad”): Na jó, elég volt, kifújt a téma, elfáradtam. Befejezzük. Tisztelt közönség, befejezzük az előadást. Elárulom, valami újat gondoltunk, de nem jött össze. Elismerem, hibáztunk. Az volt a koncepció, hogy elkezdünk rögtönözni, és majd kialakul a történet. Hát… itt nem alakul ki semmi, az már most látható, akkor pedig ne húzzuk egymás haját tovább. Annalou… a hölgynek egyébként majdnem ez a neve, csak nem Zöldkövi, hanem Bugaci, és nem Annalou, hanem Mari, szóval édesem, befejezzük, oké?

Annalou: Tőlem…

Kornél: Eltelt cirka negyed óra, visszajár a jegy árából a háromnegyede, és kvittek vagyunk. Tisztelt közönség, az előadásnak vége, tessék hazamenni, a pénztárban visszafizetik, ami jár, jó éjszakát, elnézést kérünk!

Annalou: Na… szóval az az igazság, hogy a pénztár már bezárt, de tessék csak igényelni, holnaptól mindent megteszünk, hogy visszafizessük, ami jár… aki akarja, annak postán küldjük.

Kornél: Tényleg így van, elnézést.

Ismeretlen (először ülve beszél, de aztán feláll): Hát azért ez egy nagy kiszúrás, már megbocsássanak! Eljön ide az ember, rákészül, tiszta inget vesz, ahogy illik, és akkor bemondják az unalmast. Most mi a… izét csináljunk? Próbáljanak már valamit kierőlködni magukból, a hétszázát neki! Nem igaz?! (körülnéz) A… művésznő… művésznő az előbb még tudott szavalni, hát csak tud még egyet, nem? Jöhet a Váci Mihály is, ismertem személyesen. És a színész úr se lazsáljon! Arról regélt az elején, hogy szakember, ha jól emlékszem. Jelzem, nekem már akkor gyanús volt az egész, és tessék!

Kornél: Ha megengedi…

Ismeretlen: Nem engedek meg semmit. (körülnéz) Na szóljanak már, nehogy átverjenek ezek itt…

Kornél: Ezt a hangot kikérem magamnak!

Ismeretlen: Ha kikéri, kiadom. Inkább törje a fejét valami versen, vagy tudja mit, énekeljen, vagy azt sem tud?

Annalou: Hé, hé! Ne sértegessen, hallja-e! Diplomás emberek vagyunk, mindent megpróbáltunk, láthatta, de nem ment. Bevallottuk, hogy indiszponáltak vagyunk, kész. Könyörögni nem fogunk senkinek… maga most soron kívül megkapja a pénzét, és elfelejtjük egymást.

Ismeretlen: Még megsértődik nekem. Becsapnak, aztán megsértődnek. (nagyon ingerülten, szinte ordítva) Én sértődtem meg, kisbogaram! Én!

Kornél: Gyere ide, te fatökű barom!... (megindul felé)

Annalou: (visszatartja) Hagyd… na, hagyd…

Ismeretlen: Gyere te ide, ha nem ment el a jódolgod, te nyikhaj!

Kornél: Micsoda?!

Annalou (éles hangon): Kikaparom a szemed… (megindul ő is, de Kornél megfogja) …lökjék ide ezt a bunkót!

Ismeretlen: Na, jellemző. Jöttünk egy kis kultúrára, és jól megkaptuk. Nem az a borzalmas, hogy rögtön átmennek közönségesbe, hanem, hogy meg sem próbálják. (gúnyosan) Jaj, jaj, indiszponáltak vagyunk, jaj istenem, fáj a hasam, anyuka vigyél a doktor bácsihoz, ebben erősek.

Kornél: Maga mitől ilyen nagy pofájú? Ki maga? Maga tojta a Lánchidat, vagy a Parlamentet?

Annalou (hisztérikusan): Befejeztük! Világos?! Befejeztük, húzzatok el a francba! (hangosan sírni kezd)

Ismeretlen: Helyben vagyunk. Ha elfogytak az érvek, rögtön sírva fakadunk. Márpedig mi nem megyünk sehová, most már követeljük, hogy fejezzék be rendes időben az előadást! Tessék, láthatják, egyhangúlag mindenki ezt követeli, gyerünk, rajta, rajta! Verset akarunk!

Kornél (nyugodt hangon): Jöjjön ide!

Ismeretlen (meglepődik): Mi?

Kornél: Jöjjön ide le! Ide mellénk! Tessék, én kérem.

Ismeretlen: Nana… minek menjek oda? Vigyázzon, ifjú koromban bokszoltam a Testvériségben… (mutatja az öklét) …ez még mindig kemény.

Kornél: Dugja el. Jöjjön ide, nincsen semmi baj, szent a béke köztünk, szavamat adom.

Annalou: Hagyd a francba!

Kornél: Tud főzni?

Ismeretlen: Ezzel mit akar?

Kornél: Én nem akarok semmit, maga egy komoly ember, hát akkor próbáljuk meg, tessék, szabad a pálya, jöjjön ide és nekiugrunk, mint kecske a késnek.

Annalou (lökdösi Kornélt): Ne hülyéskedj… hogy képzeled, tiszta laikus civil… botrány lesz…

Kornél (eltolja Annalout, Ismeretlenhez): Süket, vagy mi van?!

Ismeretlen: Ez valami trükk?

Kornél: Nem trükk. Kérem szépen, fáradjon ide hozzánk. A mai este megmentése érdekében, a közönség miatt kérem, jöjjön ide! Tisztelt közönség, tapsoljanak, ha egyetértenek velem… (vár, ha nincs taps, ki kell provokálni, rögtönzéssel) …jöjjön már!

Ismeretlen: (látszik, hogy meglepte a helyzet) Nem is tudom… mondjuk én nem akarok… (áttöri magát a nézőkön, és a színpadra megy) …na, itt vagyok… (az ismeretlen közegben elveszti a magabiztosságát) …hú de világos van itt… vakít ez a sok lámpa…

Kornél (nyújtja a kezét): Fals Kornél.

Ismeretlen: Hogy?

Kornél: Ez a nevem, Fals Kornél, (Annalouhoz fordul) ő meg…

Annalou: (tartózkodóan) Bugaci.

Ismeretlen (nyújtja a kezét Kornélnak): Kötő János.

Kornél (kezet fog vele): Szép neve van. Tud főzni?

Ismeretlen: Mi?

Kornél: Ajaj, ha rosszul hall…

Ismeretlen: Nem vagyok süket, csak nem értettem.

Annalou: Biztos lámpalázas.

Kornél: Na figyeljen, ott hagytuk abba, hogy a partnerem bemondta az unalmast a főzésnél. Az lett volna a szituáció, hogy a főzésből levonunk valami következtetést, mert az már túlzás, hogy ebben az országban mindenkit főzéssel hülyítenek a televízióban, mintha az lenne a kultúra csúcsa… szóval valamilyen áttételes módon rávezettük volna a közönséget a szellemi tunyaság veszélyeire.

Ismeretlen: Maga gyomorbajos?

Kornél: Francokat.

Annalou: Én tartottam ezt röhejesnek, hogy ami ellen görcsölünk, azt kell nekem teljes átéléssel bemutatni, pedig én aztán tényleg utálok főzni. A Kornél ebben vétlen, szóval így kerek a történet.

Kornél: Vagyis kihagyjuk a kislányt a sztoriból… vagy legfeljebb csak a szépségét használjuk, mint a bűvészek, és mi ketten lezavarjuk a konfliktust.

Ismeretlen: Milyen konfliktust?

Annalou: Én kimegyek, mert… pisilnem kell, majd szólj! (dühösen kifelé indul, közben beszél) Mondtam, mondtam, hogy egy civillel nem lehet… (el)

Kornél: Örülök, hogy vállalta, komolyan mondom, azt hiszi, nekem kellemes hazaküldeni az embereket, nem is emlékszem, hogy mikor… várjon csak, azt hiszem, Kapitányfalván lett rosszul a partnerem, elcsúszott a színpadon, és kibicsaklott a bokája… vagy eltörte, nem is tudom, na ott szakítottuk meg az előadást… de az vidéken volt.

Ismeretlen: Miért, a vidékivel mindent lehet?

Kornél: Nem úgy értem… Figyeljen, maga tapasztalt embernek látszik, biztosan sokat foglalkozott ilyen… hát ezt nem tudom másként mondani, szóval konfliktusos helyzettel…

Ismeretlen: Ne dumával üsse agyon az időt, mert azért nem fizetek. (mutat kifelé) Azok is megunják. Hogy akar főzős műsort csinálni, ha nincs lábos? Mit akar főzni? Remélem, felhozták az alapanyagot… hová szokták maguk, várjon, biztosan itt van a függöny mögött… (keresgél közben) …így legalább be tudjuk mutatni, hogy nemcsak a sztárok tudnak főzni, hanem a nép is… ehhez már van kedvem, hallja, tényleg, emberek, most legalább tanulhatnak Kötő Jánostól egy kis alföldi technikát, mert alföldi gyerek voltam én kérem szépen… te, öcsi nincs egy kis pálinkátok bekészítve a… mit is lehet itt főzni? És tegeződjünk, jó? Az a kis sértődékeny csaj mikor jön vissza? Az fogja hozni a… mit is? Csirkét, kacsát, szeretem a marhahúst is, de arra nem lesz idő, mert amíg az megfő, vége lesz az előadásnak, ugye milyen jó, hogy nem fejezték… vagyis nem fejeztétek be az előadást, hallgass te csak János bátyádra, öcsi pöcsi, hahaha!

Kornél: Maga volt katona?

Ismeretlen: Te.

Kornél: Hogy katona volt-e, azt kérdeztem.

Ismeretlen: Ha lenne pálinka, akkor emlékeznél, hogy összetegeződtünk, igaz?

Kornél: Pardon. Voltál katona?

Ismeretlen: Naná. Miért kérdezed?

(behozzák a főzés kellékeit: zsúrkocsin lábost, zöldségeket stb. és két széket)

Kornél: Látom rajtad a határozottságot.

Ismeretlen: Volt időm beletanulni… (jelentőségteljesen bólogat) …meg másba is.

Kornél (mutat a zsúrkocsira): Elég ez, vagy kell még valami… mit fogsz főzni?

Ismeretlen (nézi az összetételt): Hé ha! Hol a hús? Hol a pálinka?

Kornél (kikiabál): Az állat hiányzik!

Annalou (be, kezében a csirke, a nyakánál fogja utálkozva): Itt a madár.

Ismeretlen (kikapja Annalou kezéből a csirkét): Ide vele! De szép zsíros tanyasi a lelkem. (belerakja az egyik lábosba) Pihen a madárka, amíg felenged.

Annalou: Ez akkor volt tanyasi, amikor én. Rohadt nyálkás, csúszós. A hűtőben kenyeret lehetne pirítani, úgy eljegesedett. Szerintem a Flojd (vagy más…) is lejárt szavatosságú állatokat sütöget.

Ismeretlen: Ne legyél már olyan durcás, szívecském…

Annalou: Ne tegezzen!

Kornél: Hagyd már!

Ismeretlen: Ha lenne pálinka, már rég túl lennénk rajta. (kikiabál) Gyerekek, szaladjon már ki valaki egy üveg vodkáért! (behoznak egy üveget átlátszó folyadékkal) Na, lássuk! (meghúzza az üveget) Ez igazi… (nyújtja Annalounak) Isten éltessen sokáig, gyermekem!

Annalou (elhárítja): El van fogadva enélkül is.

Ismeretlen: Ne sérts meg!

Kornél (kikapja az üveget és kétszer meghúzza): Így már szabályos, kettőnk helyett ittam… hú de erős.

Ismeretlen (Annalouhoz): Izéke… mi is a neved, ülj már le, mert elviszed az álmom! (legyint és kikiabál) Olyan nehézkesek vagytok, mint a… amikor én ránéztem az őrmesterre, az már tudta, hogy… (megáll)

Kornél: Milyen őrmesterre?

Ismeretlen (a zsúrkocsihoz megy): Látom, konyhakész, nem kell itt szarakodni, annak a Flojdnak (…) is keze alá dolgoznak az asszonyok… (Annalouhoz) Te Maris, aprítsd csak fel a krumplit!

Annalou (Kornélhoz): Most… most mi lesz itt?

Kornél (kicsit dühösen): Mit tudom én. Igyekezz te is egy kicsit…

Ismeretlen (Kornélhoz): Öregem, te meg addig dugd be az energiát, dugni tán tudsz, mert csak két kezem van! (fütyörészik és megkezdi a főzési előkészületeket, közben próbál a közönséghez beszélni) Nem bonyolítjuk agyon a témát… sok hagymát teszünk bele… (szótagolja) …e-gész-ben, felét hámozva, felét héjában, ezt én találtam ki, paprika bőségesen, ahogy illik, tejföl fele azonnal, másik fele a végén… mit szólnak, érdemes volt folytatni az előadást, mi? (énekel) Gyere Bodri kutyám…

Annalou (közelebb megy): Mi lesz ebből, rántott tök?

Ismeretlen: Te Maris, ne beszélj hülyeséget, inkább töccs!

Kornél: A pulykát mikor tesszük bele?

Ismeretlen: A pulykával ne foglalkozzál, mert nem pulyka! Jaj, ez az új generáció… összetéveszti a tyúkot a házmesterrel, hahaha! Annak idején, amikor a havi operatív megbeszélést befejeztük, kimentünk a gyakorlótér… na mindegy… (Annalouhoz) …reszelj egy kis tormát, cicus!

Kornél: Maga… te katona voltál? Vagy inkább tűzoltó?

Ismeretlen: Nem érdekes. Ami volt, elmúlt. (a nézőkhöz) Tisztelt közönség, most jön a slusszpoén, mert az állatot… jól figyeljenek… (Kornélhoz) …erre inni kell… (Annalouhoz) Mariskám, mondtam, hogy töccs!

Annalou: (felkapja az üveget és Ismeretlen kezébe adja) Húzza meg, papa!

Ismeretlen: Ti tényleg nehezen tanultok. Nem csoda, hogy bemondtátok az unalmast. Ennyi ember előtt megfutamodni! (meghúzza az üveget) Először is oldja a feszültséget. Kettő: jó az íze. Három: kell a főzéshez. És ha még egyszer gyorsan… (iszik) …akkor elérkezünk nemsokára a csúcsra. (kezével megtörli a száját)

Annalou: Már nehogy részeg-showt csináljunk, mert akkor én tényleg megyek.

Kornél (kezébe veszi a fűrészt): Akaszd fel az állatot, feldaraboljuk, mint a Los Angeles-i fűrészes gyilkos. Olyan modernek leszünk, mint a szuperprodukció a bunkócenterben, nem ám, hogy art mozi és műértő elit közönség, kuss mindenkinek! (a fűrésszel hadonászik) A tömegigényt tömegmészárlással lehet kielégíteni! Éljen a csirkeaprólék!

Ismeretlen: Ácsi! Most én főzök. Főzhettetek volna ti is, de bedobtátok a törölközőt. Én vagyok a főnök. A csirke egyben lesz beleabálva a lébe, öcsém. A pálinkát pedig nem hozzá, hanem… na hová… hová?...

Annalou: Mellé.

Ismeretlen: Okos. Mellé bizony, bele a torkomba, hahaha! (iszik, aztán a csirkét beleteszi a lábosba) Vége a dalnak, kedves közönség, mostantól fogva a villany dolgozik, mi pedig kifújjuk magunkat. Milyen jó, hogy nem mentünk haza, igaz? Igaz?! Micsoda szemérmes társaság, hát már mindenki gátlásos lett? (Kornélhoz és Annalouhoz) Üljetek már le, kicsit beszélgetünk, addig megfő a levestokány… így hívom, János levestokánya, ismerte mindenki a kerületben, de a megyei szervek is…

Kornél (lerakja a fűrészt): Úgy leült show, hogy befejezés nélkül is hazamennek.

Ismeretlen: Mit izgulsz? Én még ilyen ideges pasit nem láttam. A Maris olyan nyugodt, mint én vagyok, nem igaz?

Annalou: Ha még egyszer Marisnak hívsz, kiborítom a kondért!

Ismeretlen (nevet): Na ja, a csajokban van erő. Egyébként meg mit görcsölsz? Te vagy a szakember… hogy is hívnak?...

Kornél: Kornél.

Ismeretlen: …Kornél, találj ki valamit, ha leült a show, nem? Mindent én csináljak, vazzeg! Énekeljünk! Mi? Megénekeltetjük a társaságot. A levestokány fortyog, mi meg megforgatjuk a világot, na? (ravaszul)

Annalou: Kurva jó lesz.

Ismeretlen: Az én időmben egy kislány nem beszélt így. Mi az, hogy kurva? Hát azért… nem mondom, amikor kisiklott a kezünk közül a delikvens, néha mi is elkanyarítottuk, de ott csak férfiak voltak…

Kornél: Meséld már el a közönségnek, mivel foglalkoztál. Biztosan érdekes lesz, és feldobjuk a hangulatot.

Ismeretlen (a közönséghez): Van kedvük énekelni? Igen? Na mit mondtam? Túl vagyunk a holtponton, elénekeljük néhányszor, hogy… én tőlem lehet valami nóta is… hogy aszongya… (énekelni próbál) …megláttam a babámat a kapuban, szaladtam hozzá csókot adni boldogan… vagy ha az jobban tetszik, hogy… (halkan kezdi, titokzatosan) …fel vörösök, proletárok… ismerős?

Annalou: Álljon meg a menet! Kornél, ne hülyéskedj, figyelj már, ezzel ne vicceljünk! Ez tiltott önkényuralmi dallam. Nyakunkra jön a rohamrendőrség.

Kornél: Stop! Szőr van a levesben. Öregem, maradjunk a tóksónál, az nem veszélyes.

Ismeretlen: …burzsoák, naplopók…de az se rossz, hogy (énekli) vörös Csepel, vezesd a harcot, Váci út felelj neki… Mi lenne veszélyes, szabadság van, nem? A rendőrségtől meg ne féljetek. Az csak akkor üt, ha nem vagy a mi kutyánk kölyke. Egyébként simogat, alapigazság.

Annalou: Beszélgessünk inkább a családról, én például Rákospalotán születtem, anyám a növényolajnál dolgozott, apám a vasútnál…

Ismeretlen: Én inkább kérdezni szeretek, nem válaszolni. Amikor divatba jöttek ezek a kérdezős műsorok, kikapcsoltam a tévét.

Kornél: Hol kérdeztél?

Ismeretlen: Sehol. Mi csak beszélgettünk, ha kellett.

Kornél: Hát a kocsmában…

Ismeretlen: Nem a kocsmában.

Kornél: Azt mondtad, a pálinka oldja a feszültséget. Igaz, vodkát ittunk, de te olyan merev vagy, mint ez az asztal. Színpadon vagy, öregem, itt nem lehet görcsölni, mert a közönség rögtön észreveszi.

Annalou (belekavar a levesbe, megkóstolja): Sótlan.

Kornél: Megint belefutottunk a zsákutcába. Mondtam, hogy hagyjuk abba. A Flojdnál (vagy Jamienél) egyszerű, mert amíg fő a bálnafasírt, ugranak egyet, és csak a végét mutatják. Velünk mi lesz? Adjuk fel, én már megyek is. (elindul kifelé)

Annalou (gyorsan): Én is megyek. Isten áldja!

Ismeretlen: Állj! Itt maradtok! A fene az engedetlen fajtátokba. Azt mondtam, hogy nem adjuk fel a műsort. Kivárjuk a levestokányt, aztán mehet mindenki oda, ahova akar. De addig nem! Világos. Ez parancs. Aki ellenszegül, annak szétverem a pofáját. Mindenki a seggén marad, ha Kötő János mondja, értve vagyok?! Ide hozzám, két mafla komédiás! Se szavalni nem tudtok, se énekelni, hát táncoljatok, a rosseb egyen meg benneteket! Te Maris, ne vágd nekem a pofákat, mert lekeverek egy olyan taslit, hogy észhez térsz rögtön. Te Fostos, vagy hogy is hívnak?

Kornél: Fals Kornél a nevem, de fejezze be! Ne csináljon botrányt…

Ismeretlen: Kuss! A botrány ti csináljátok. A dolgozó emberrel ki akartok szórni, azt hiszitek, most már mindent szabad… (durván mutatja) …ezt ni! Na gyerünk, táncolni!

Annalou: Mi így nem tudunk táncolni! Egyébként nem is táncosok vagyunk, ha tudni akarod.

Ismeretlen: Ne feleselj, te csipisz! Ti semmit nem tudtok? Mi az, hogy így nem tudtok táncolni?! A Kornél majd énekel, te meg illegeted a farod. Már nehogy szégyenlős legyél, kis kurva.

Kornél (Ismeretlen elé áll támadóan, próbálja meglökni): Hogy beszélsz egy nővel, micsoda hang ez?!

Ismeretlen (megfogja Kornél gallérját): Még egy ilyen mozdulat, és kitöröm a nyakad. Rohadt szabotáló bagázs!

Annalou (sikoltva): Mi nem mulatótáncosok vagyunk! Mi nem bárban táncolunk…

Ismeretlen (elengedi Kornélt): Hát hol a fészkes fenében táncoltok, a könyvtárban, templomban… vagy hol… hazudtok, mert azt hiszitek, nekem mindent be lehet adni… (a közönségre mutat) …meg azoknak… lenézitek az embert… hülye tahók, mi?

Annalou: Sok volt a vodka, kavarja inkább a levesét, mert kifut! Balfasz énektanár.

Kornél: Mi nem zenére ugrálunk, hanem valamit elmesélünk az embereknek… gondolatot… érzéseket…

Ismeretlen (gúnyosan): A Maris meg dobálja szét a lábait, hogy begerjedjenek a kanik, ismerem az ilyet.

Kornél: Ülj le, látszik, hogy elfáradtál… (megfogja az üveget, meghúzza, és kínálja vele) …mi folytattuk azt, amit annak idején néhány igazi művész elkezdett. Elmeséltük tánccal, a mozgással a világot, a borzalmakat, a szépséget… az életet, a halált…

Ismeretlen (leül, kezében az üveg): És azt hittétek, hogy mi olyan hülyék vagyunk, hogy nem vesszük észre a svédcsavart. Azt hittétek, hogy ha nem beszéltek, akkor mi nem jövünk rá a trükkre.

Annalou: Milyen trükkre?

Ismeretlen: Ne add az ártatlant!

Kornél: Láttál te egyáltalán a kocsmán kívül valamilyen táncot? Láttál te a Diótörőn kívül valami mást is? Vagy azt se…

Ismeretlen: Nem, de nem is kellett. Egyébként a diós tésztát nem szeretem, de enélkül is tudtuk, mi folyik ott, mindenről beszámoltak nekünk. Minek nekem ahhoz látni a táncost, ha leírták, hogyan nyalják… (ujjával mutatja) …azoknak a seggét? Elmeséltétek a sötétben, hogy a szabadság nem itt van, hanem ott. (lassan, hangsúlyozva mondja) Alternatívok, ugye így hívtátok magatokat? Egy szót sem szóltok, csak illegetitek magatokat, és a sok félrevezetett hülye meg sóhajtozik a gyönyörtől. Így mímelünk, úgy mímelünk, azt hittétek, nem tudjuk, mi az amikor mímeltek valamit, pampo… ponton… pantográfia, a kurva anyját a világnak! Erről tudtunk, mindent tudtunk. (iszik az üvegből, nyújtja Kornélnak, de ő nemet int, Annalounak nyújtja, aki elfogadja)

Kornél: Szétmegy a fejem! Hogyan lehet egy vizuális műfajról jelentés alapján ítéletet mondani?! Mondd, azóta… de mióta?... mikortól kezdve nem láttad a táncot, ezt a táncot, amiről beszélek? Azt sem tudod, hogy miről van szó! Egyébként nem is tánc ez… csak a gyengébbek kedvéért… a testeddel meséled el a gyötrelmet, a kínlódást…

Ismeretlen: Azért annyira nem volt sok a vodka, hogy ne tudjam, miről beszélek. Ha kínlódást akarok, elmegyek a kórházba látogatóba, hahaha!

Kornél (kiabálva körbemegy): Zenét, adjatok be valami zenét… (megfogja Annalou kezét) …gyere, szedd össze magad!

 

[Innentől kezdve a koreográfia veszi át a szerepet: két lehetséges változat közül választhatunk. Az egyik az operettben működik: betétdal-szerű, nincs szoros összefüggés a cselekmény vonulatában. A másik tovább viszi a történetet.

Ez a darab inkább vidám, mint tragikus. Ezért olyan etűdöket célszerű eljátszani, ami az Ismeretlenre igyekszik hatni:

egy korlátolt ember figyelmének felkeltése, a szokásos „mandarin” játékkal,

a csábítás és magamutogatás közönséges formájával ingerlés,

a vad, „Kármenes” bikavadítás,

a két csodáló alázatossága a nagy ember előtt,

be is lehet vonni a játékba Ismeretlent, de ügyelni kell az ebben a szituációban való esetlenségére és a durva közeledési kísérleteinek kivédésére.

Ha nem ezt a megoldást választjuk, akkor a hatalom és a kiszolgáltatottság közti konfliktus eljátszása jöhet szóba. Ez négy etűdben a következő lehet:

A probléma kialakulása: a hír a hatalomnak a művészetbe való erőszakos beleszólásáról, a cenzúra fenyegetése.

A lehetséges kitérők, cselek számbavétele.

A hatalom közvetlen természete: a kihallgatás, a befolyásolás kísérlete, a „mézesmadzag”, a korbács és a nyílt fenyegetés.

A megoldás: a harc, a konformizmus, a kutya és a farkas történetével (Petőfi).

Ha a „betétdal” megoldást választjuk, improvizálni kell szimfónia-, versenymű- stb. részletre (pl. Bartók-hegedűverseny), vagy valami egyéb (pl. Patti Smith Group) zenére.

A megoldások kiválasztása a rendezőre van bízva.]

 

(A zene befejeződik, Kornél és Annalou abbahagyják a mozgást. Lassan megállnak)

Ismeretlen (a lábosra mutat): Mindjárt kész.

Kornél: Nagyon örülök. (vesz egy nagy levegőt) Mondd, mi jutott eszedbe közben, ahogy itt bokáztunk előtted?

Ismeretlen: A Maris, hogy milyen lehet a strandon.

Annalou: Nekem meg az, hogy miért nem mentünk haza.

Kornél (megáll Ismeretlen előtt): Milyen veszélyt láttál bennünk?

Ismeretlen: Ebben nem, hanem abban.

Kornél: Amit viszont nem láttál. És aki látta, az ki volt?

Ismeretlen (feláll, megnézi a lábost): Még öt perc, és kész a levestokány.

Kornél: És ha az, aki látta, egy rohadt irigy alak volt, aki elhazudott nektek kígyót, békát, azt ti elfogadtátok, és nem is tudtátok, hogy mire állítottátok a tilos jelzőt.

Annalou: Nekem nem kell a levesből.

Ismeretlen: Azt nekünk megmondták, hogy mi a jó és mi a rossz. Te ehhez nem értesz, kis bohóc.

Kornél: Nem is jött a vonat és leengedte a sorompót. Hülye banda…

Ismeretlen (felhorkan): Ne ugass, te taknyos!

Annalou: Ne sértegess!

Ismeretlen (elfogja a düh, most már ordítva beszél): Mit tudsz erről, te pöcshuszár?! Még gondolatban sem voltál meg, és mi már védtük a nép hatalmát. Téged védtünk, te nyikhaj!

Kornél: Engem ugyan nem.

Ismeretlen: Mindenkit védtünk, neked az anyádat, meg az apádat védtük…

Annalou (gúnyosan): A nagypapát ne hagyd ki!

Ismeretlen: Tudod, ki mondta meg nekünk, hogy mikor kell leengedni a sorompót? Nem tudod. Most megmondom… megmondom nektek, hogy aki tudta az igazságot rólatok, az partizán volt, ő a volokalamszki országutat védte, harcolt értetek, megsebesült, és olyan becsületes ember volt, hogy ti olyat még nem is láttatok. És engem felhoztak Ordaspusztáról, adtak a tehénszaros bakancsom helyett szép csizmát, a rongyos bekecsemet kicserélték zubbonyra, kék parolit is kaptam, bizony. És én megvédtem a nép hatalmát mindentől, mindenkitől…érted, mindenkitől!

Annalou: Ha kérte, ha nem.

Ismeretlen: Mert nem tudták, hogy mi a jó nekik. A kutyakölyöknek is bele kell verni az orrát a piszkába, hogy tudja magát mihez tartani.

Kornél: De akiknek beverted az orrát, azok nem kutyák, hanem emberek voltak. Leég a leves, egyébként. Én sem kérek a levesedből.

Ismeretlen: Kis érzékenyek! Akkor is esztek belőle, ha az orrotokon folyik ki az egész. Hülye banda! Azt hiszitek madárkáim, hogy ti fontosak voltatok? Egy nagy túróst voltatok fontosak. Nekem meg az alosztálynak adtatok munkát, de már nehogy túlértékeljétek magatokat! Kis piszokfolt voltatok a nagy térképen, de mi erre is odafigyeltünk, mert nem maradhatott ki semmi, egy repedést sem lehetett hagyni a nagy építményen.

Annalou: Milyen érdekes! Egy darab repedés sem volt, egy beteg macskaszőrnyi repedést se hagytak, és mégis összeomlott az egész. A franc érti ezt a politikát… na, mindegy, lejárt az idő. Kitöltöttük az előadást. Te főzhettél, a nézők láthatták, milyen elszánt fickó vagy, köszönjük szépen mindenki nevében, igazán hálásak vagyunk, hogy megmutattad az igazságot nekünk.

Kornél: És hogy a stílusnál maradjunk, ha összeszarod magad, akkor sem kérünk a levesedből, János.

Ismeretlen (zavartan, az üveghez nyúl, de nem iszik): Hát pedig… az igaz, hogy meg volt mondva, hogy a régi erők nehezen adják meg magukat, de a nép igazsága… mindjárt kész a levesem, ki kell bírni az időt… nem lehet ugrani, mert ha kemény a hús, oda az élvezet… igyatok már, gyerekek… (a nézőkhöz) …aki akar, meghúzhatja! Látod, ők akarják a leveses tokányt, nem mozdul senki.

Kornél: Ebben egyetértünk, öregem. Várják a végkifejletet. Ők a csendes többség. Mint mindig, mindenhol. Mi küzdöttünk, te is, mi is. Ők a nézők. Ki neked szurkolt, ki nekünk. Várják, hogy mennyi leves jut nekik. De ez nem baj. A harcmezőn csak a harcosok buknak el, jól is néznénk ki, ha meghalna mindenki.

Ismeretlen (meghúzza az üveget)

Kornél: Te elbuktál, öregem.

Ismeretlen: Bukott ám a nehézség. (megragadja a fűrészt) Aki megmozdul, keresztüllövöm… vagyis szétfűrészelem!

Annalou: Csak úgy megjegyzem, nehogy aggódás legyen a vége, itt minden, amit beleszecskázott János a lábosba, az kellék volt. Kivéve a vizet, persze. A tyúk gumiból van… (a beszéd közben a láboshoz megy, és kiemeli a tyúkot belőle) …voilá! (odadobja Ismeretlennek, aki elejti a fűrészt, de elkapja a tyúkot)

Kornél: Elszúrtad. A fűrészt minden körülmények között tartani kellett volna. Most gondolj bele, egy rágós állat miatt kockára tetted a forradalmat. Most buktál el, nem amikor mondtam.

Ismeretlen: Ez nem igazság, gyerekek! Majdnem én lettem az erkölcsi győztes, már láttam egy-két nosztalgiázó arcot, és tessék, el lettem fújva, mint a gyertya.

Annalou: Nana, túlzásba nem kell esni. Nyilván egy vén terrorista meghatja a népet, mert a taknyát-nyálát összefolyató öregember akkor is megható, ha gyilkos volt, csakhogy nem voltál maszkírozva, édesem.

Ismeretlen (simogatja az állát): Tényleg, a franc egye meg…

Kornél: Hát ez a rögtönzés veszélye.

Ismeretlen (pátosszal): Amikor mindenkit elsodort a vihar szele, amikor egyedül maradsz a romok között, amikor rád bömböl a vad Shetland-szél a sziklák közül…

Annalou: Amikor már csak a Shetland-pulóver véd meg az enyészettől…

Kornél: …akkor jövünk rá, hogy a Shetland-pulóvercéggel tudtunk volna reklámszerződést kötni, lett volna egy kis pénz, és sokkal szórakoztatóbb darabot mutatunk be, lehettek volna állatok, gyerekkórus, meztelen táncosnők, igazi élő zene, elszerződtettük volna Tom Jonest vagy Céline Diont, de így csak beszéltünk, beszéltünk, már nem is tudom, miről…

Ismeretlen: Engem szívattatok, mint öreg kádert, de kit érdekel ez már… kezd elegem lenni a negatív hősökből, de mindegy, valamiből meg kell élni.

Annalou: Azért a főzőcske sikerült, szerencsére… kedves nézőink, kifelé menet mindenki kap egy bontatlan… pardon, két néző kap egy különleges vagdalthúskonzervet, még a régi típusból, nem, nem a tépőzárast, ezért aki felezni akar, kölcsönnyitót kaphat a portán.

Kornél: Hát akkor ennyi?

Annalou: Az osztályfőnök néni arra tanított, hogy „hát”-tal nem kezdünk mondatot.

Ismeretlen: Akkor hát ez a nagyon fontos intelem volt a tanulság.

(zene szólal meg, és összefogódzva – Annalou Ismeretlennel, Kornél egyedül – keringőt kezdenek táncolni, a fény lassan halványul, amikor hirtelen csend lesz. Ismeretlen arcára fény.) Bocsánat, a legfontosabbat majdnem elfelejtettem: Annalou természetesen feleségül megy Kornélhoz, én pedig megtalálom a boldogságot egy régi szerelmemmel, úgy, ahogy minden rendes történet végződik. (a zene felerősödik, fény kialszik)

VÉGE