Emlékek az 50-es évekből egy felvonásban

Írta: Belvárosi Árpád

Szereplők:

Gyergyói Áron lelkész

Munkács Vilmos presbiter

Berecske százados

Kakuk hadnagy

Történik a Vallásügyi Hivatalban 1950 körül

Szín: egyszerű iroda, jobbra íróasztal egy székkel, a sarokban két hokedli, hátul ajtó, az asztalon néhány papírlap szétszórva.

Berecske (az asztalnál ül, telefonon beszél): Hát, ahogy elő van írva, ezredes elvtárs. Berendeltük őket, nehogy már azt higgyék, hogy majd mi fogjuk kifárasztani magunkat hozzájuk, érezzék, hogy itt most már mi fújjuk a passzátszelet, hahaha! (kis szünet) A Kakuk hadnagy elvtárs van rájuk kiosztva, ő aztán tapasztalt munkás elvtárs, majd megszorongatja a klerikális elvtársak... pardon, botlottam, ezredes elvtárs, szóval a klerikálisok örüljenek, hogy lyuk van a... (kis szünet) ...nem lesz durváskodás velük, ezredes elvtárs, elvégre mi most hivatal vagyunk, nem az ávo, hahaha!...

Kakuk (bejön)

Berecske: Már itt is van a vizsgáló elvtárs, erőt-egészséget ezredes elvtárs, majd ha elmennek... halló, halló! (Kakukhoz) Na már letette, szabadság, Kakuk elvtárs!

Kakuk (szalutál): A dolgozó népet szolgálom... na én barom, mindig azt hiszem, hogy egyenruhában vagyok, százados elvtárs, mint az ávóban.

Berecske (leinti): Ezt most hagyjuk! Idefigyelj komám, ezek valami gyanús társaság, keményen meg kell fogni a grabancukat, mert kicseleznek.

Kakuk: Szeretném én azt látni, aki engem kicselez, százados elvtárs! Én külvárosi strici voltam itt a Gubacsi úton, úgy belebokszolok a hasába annak, aki kekeckedik...

Berecske (a fejét fogja): Na... na, Kakuk elvtárs, hát így lepereg rólad az eligazítás... (az asztalra csap) ...ez nem az ávo, hát nem érted?! Ha pimaszkodik a klerikális, akkor dömöckölhetsz, de csak fokozatosan, ahogy a Lenin elvtárs tanította, értem?!

Kakuk: Kérem, a fene egye meg ezt a finomságot, ott a város szélén nem laciztunk annyit.

Berecske: Kuss már! Ez parancs. Először kérdezünk, aztán dömöckölünk, világos?

Kakuk (bólogat): Ja.

Berecske: Erő, egészség. (ki)

Kakuk (haptákba vágja magát, majd utána durcásan mondja magának): Ez a Berecske elvtárs is kocsis volt a városi fuvarnál, most meg engem dirigál, akinek a lányok rimánkodtak egy-két pofonért. (legyint) Á, mindegy. Ahogy ezt egy propagandista elképzeli. Fokozatosan... mézes-mázos nyávogással, aztán szigorodva, persze, de hogyan a világba’ döntsem el, hogy mikor szigorítsak, mi? Ki mondja meg, a Berecske elvtárs vagy az ezredes elvtárs? Aztán meg az én nyakamra lép a Párt, ha eltolom a kapanyelet. Ha a kocsmában repül a sörösüveg, akkor úgy odaütök, hogy remeg tőle a plafon, de ha a klerikális émelyeg itt nekem, akkor már rúgjam bokán, vagy csavarjam meg a fülét, tudja a fene! És mikor küldjem Kistarcsára, vagy oda Recskre, mi? Ha pimasz, vagy ha nagyon pimasz? Nekem úgy tanították a pártiskolán, hogy a Lenin elvtársnak ott volt a Cseka, és azok rögtön lelőtték a pópát, ha akadékoskodott és kész. Nem hogy itt udvaroljak a hálóingeseknek, phű!, de rohadt dolog ez a Vallásügyi Hivatal. Én pofozkodni szeretek, nem vajas kenyeret kenegetni a pópáknak... (kis szünet) ...egyébként nincs is vaj... (kopognak az ajtón) ...ez a plebános lesz, bújj be!

Az ajtó óvatosan kinyílik egy résnyit, megjelenik Gyergyói feje.

Gyergyói (bizonytalanul): Kérem szépen a Kakuk elvtársat keressük, de az ajtón nincs kiírva semmi.

Kakuk: Maga kicsoda?

Gyergyói: Behívott kérem írásban a Kakuk elvtárs, és én vagyok az egyházközség lelkésze.

Kakuk (int): Bújjon be, plebános... szaktárs! Nem elvtárs, világos? Még hogy elvtárs, jól is néznénk ki.

Gyergyói (kinéz az ajtón): Jó helyen járunk Vilmos, gyere ide!

Kakuk: Hohó, hohó, álljon meg a menet! Magát hogy hívják?

Gyergyói: Én kérem szépen Gyergyói Áron vagyok. (közben belép a szobába, mögötte Munkács)

Kakuk: Az a másik az kicsoda?

Munkács: Munkács Vilmos presbiter személyesen.

Kakuk: Mi a szösz, maga is munkás, csak nem szaktárs, de igazi, mi?

Munkács: Rosszul tetszett érteni. Én Munkács (megnyomja a „cs” betűt) vagyok.

Kakuk: Szóval lumpenproli, meg vagyok én áldva, a frász aki megeszi. Na befele, befele, kivisz a huzat a reakció miatt, ami tilos!

Mindketten az asztal elé állnak, de Kakuk a papírjai között turkál, Gyergyói és Munkács toporog, nem tudják, mit csináljanak.

Gyergyói (köhécsel): Hoztunk kérem szépen iratokat is.

Kakuk: Misebort hozott?

Gyergyói (nem érti): Milyen borra tetszik gondolni?

Kakuk: (hátradől a széken): Itt én kérdezek, szaktársak! Az a másik plebános, az a fekete hálóinges rögtön tudta, hogy milyen misebort kérdezek. Aszondta majd a ministráns gyerekkel beküld egy demizsonnal, értem?

Munkács: Itt valami tévedés van, parancsnok kartárs, nálunk nincs misebor.

Gyergyói: És én sem vagyok plébános.

Kakuk (fenyegetően): Ne hazudjunk a hatóságnak, mert szigorodni kezdek, ahogy elő van írva. És ministráns sincs, mi?! (az asztalra csap) Úgy elkapom a grabancát a klerikális reakciónak, mint Micsurin... akarom mondani Csapajev elvtárs a fehérgárdistának, értem?

(Tovább rakosgatja a papírokat.)

Munkács (Gyergyóira néz, grimaszt vág): Tessék máskor előre szólni, parancsnok kartárs, akkor mi is hozunk egy demizsont a kiskunsági... (félre) rettenetesből... (Kakukhoz) ...díjnyertes hordóból.

Kakuk (kárörvendve, harsányan): Bekapta a legyet, lumpenszaki! Be bizony. Ezt jegyzőkönyvbe vesszük, öcsém! Vesztegetési kísérlet, hahaha!

Munkács: Jaj kérem, dehogy is, mi csak őszinte tiszteletből akartuk megkínálni a parancsnok kartársat.

Kakuk: Ez biztos?

Gyergyói, Munkács (egyszerre): Mint a vöcsök, tessék elhinni!

Kakuk: Na akkor még nem szüntetem meg az egyházukat, pedig az tőlem függ, szaktársak, úgy bizony. (az asztalra csap) Az összes hatalom nálunk van, vagyis nálam. De most már aztán dologra, szoknyás társaság, üljenek le! Állj! (Gyergyóihoz) Maga miért nincs szoknyában? (Munkácsra mutat) Meg az sem. Hol hagyták az egyenruhát, mi?

Gyergyói (ijedten): Kérem szépen, nálunk nincsen reverenda, pláne a presbiternek, mi más egyház vagyunk...

Kakuk: Csönd! Nem vitázunk a hatósággal! Kivételesen elfogadom az alibit... na... ne vágjanak mindig közbe, mert lecsukatom az egész egyházat, világos?

Munkács: Ahogy tetszik gondolni, mi betartunk minden szabályt.

Kakuk: Még szép. Na ide figyeljenek! Azért lettek ide hívva, hogy meg legyen állapítva, hogy maguk összeesküdnek a dolgozó nép ellen, értem? Én vagyok kinevezve, hogy eztet megállapítsam, az pedig hétszentség, hogy megállapítom. Pihenj, leül!

Gyergyói: Hová?

Kakuk (a hokedlikra mutat): Csönd! Ott a fotel, de már nehogy én cűgöljem a szaktársak feneke alá, az anyját a világnak! (Gyergyói és Munkács odahozzák a hokedliket, és mindketten leülnek)

Munkács: De kérem szépen, mi meg sem szólaltunk.

Kakuk: Nem ellenkezik, mert megszívja! Ha összeesküdnek, hát összeesküdnek. Eztet mi állapítsuk meg, még szép, ez nem kívánság-hangverseny. Maga itt nem pofázik, mert én a plebánost kérdezem, nem magát, értem?

Gyergyói: Én már mondtam a szaktárs úrnak, hogy nálunk nincs plebános.

Kakuk: Maga sem beszél, ez keresztkérdés volt, papszaktárs. (felháborodik) Komolyan mondom, megáll az eszem ettől a vircsafttól! Azt hiszik, maguk mindent tudnak? Hát egy nagy frászt. Én drehás voltam a Soroksári úton, és fogadjunk, hogy fogalmuk sincs, hol van a Soroksári út.

Gyergyói: Ha hiszi, ha nem, parancsnok kartárs, de a mi templomunk nem messze van onnan.

Kakuk: Nem vitatkozik velem! Tudják maguk, mi az a négykéses késtartó, na? Vagy a kuplungtárcsa? A karusszelesztergáról nem is beszélve... (legyint) ...nem tudnak maguk semmit, én meg itt szórakozom a deklasszált elemekkel, ha nem lennék forradalmár, ott állhatnék a gép mellett, és hoznám a tervet, mint a nagy Sztahanov elvtárs...

Gyergyói: Tessék mondani, mi az a drehás?

Kakuk (a fejéhez kap): Hát ez nem igaz! Még jó, hogy nem azt kérdezik, ki az a nagy Sztahanov elvtárs. A fenének vizsgálom én ezt a műveletlen társaságot?! (felordít) Hol lakik a maguk pápája?!

Gyergyói: Nekünk nincs pápánk, kérem.

Kakuk: Akkor én mi az ördögöt írjak be a rugbikába, itt nem lehet üres kockát hagyni, hé! Bevonom a jogosítványukat, be én. Volt egyház, nincs egyház, mehetnek haza.

Gyergyói: Tessék beírni, hogy a pápánk meghalt. Mert hiszen, ha úgy vesszük, nekünk az első püspökünk volt a pápa.

Kakuk: Na ugye, csak kibújik a szeg a zsákból. Hogy hívják?

Gyergyói: Már mondtam kérem, Gyergyói Áron vagyok.

Kakuk: Nem magát, ember… a püspököt… tessék még engem is összezavarnak, azt a pápát kérdem, tudja a nevét? De különben is, egészen mindegy. Megmondta a zörnagy elvtárs, hogy ha refermátus, ha ortodoxás – vagy mi a szösz -, akkor is a dolgozó nép ellen áskálódik, rá kell lépni a nyakára…persze csak fokozatosan, ahogy a Lenin elvtárs tanította, világos? Jelzem, a nagyapámnak volt egy Doxa órája, egyszer a kocsmában találta, kopott volt, de pontos, mint a dabasi vicinális, hahaha!

Berecske (sietősen belép a szobába): Hadnagy elvtárs, pattanjon! Eligazítás lesz az ezredes bajtársnál. (odalép Gyergyói és Munkács elé) Itten felállni és elmenni tilos, aki elhagyja a támaszpontját, azt lelövetem, világos?! Na gyerünk már! (Berecske és Kakuk ki)

Gyergyói és Munkács pár pillanatig némán ülnek, majd Munkács felsóhajt.

Munkács: Na végre, ez veszélyes volt… (megtörli a homlokát) …kivert a víz ettől a bunkótól, lelkész uram.

Gyergyói (ijedten): Csöndesen, Vilmos, itt még a falnak is füle van. Az a másik, hát hallottad, képes lelövetni…

Munkács (legyint): Az csak fenyeget, de az a kihallgató bunkó az olyan, hogy bármire képes, mert buta, mint a tök. De rájöttem valamire, Áron komám, én ezt a rendőrcsizmát ismerem valahonnan, és sejtem is honnan. Régen láttam…tán fudbalmeccsen, vagy a környékünkön lakott… (hirtelen a homlokára csap)… te Áron, hát a kocsma, ez egy tízkorsós bajnok volt annak idején a kocsmámban. (körülnéz, tapogatja a zsebeit) Hú de rágyújtanék, lelkész uram… szép kis hivatal ez, ahol kiforgatják az ember zsebeit, és elvesznek mindent, ami mozgatható… bármire le merem fogadni, hogy nem adják vissza a cigimet, de lehet, hogy a bicskámat se… figyelted annak a kapuőr cerberusznak a képét, amikor meglátta a bugylibicskát… (utánozni próbálja) …„aztán e’ minek, gazduram, békát akar nyúzni, há’ tompa ez, na adja csak ide!”, magamban keresztet vetettem rá, pedig régi darab volt…

Gyergyói: Hagyd most a részleteket, barátom, ki ez a hadnagy?

Munkács (nem figyel rá): Ha te tudnád, hogy milyen érzés, ha neked van a legnagyobb kocsmád ott a külvárosban, a Gubacsi út végén. A környék összes iparosa odajárt borozni, de nem ám tajt részegre itta magát, mint ez a suvernyák…

Gyergyói (mérgesen): De Vili, kérlek térj a lényegre, a többit majd elmeséled otthon, ezek mindjárt visszajönnek…

Munkács: Te azt hiszed, hogy a fotőjbe belezökkent stricik majd sietnek, nehogy az ügyfél, akit egyébként el akarnak taposni, unatkozzon a magányában? Ezek most kínoznak minket egy kicsit, hogy tépelődjünk és őrlődjünk a saját levünkben, közben meg vicceket mesélnek egymásnak, lelkész uram…

Gyergyói: Jaj, uram segíts nekünk! Most nincs idő a hősködésre, Vilmos! Beszélj már erről a hadnagyról, ki ez? Lehet, hogy itt vannak az emeleten, lehet, hogy a szomszéd szobában vannak, nem hallod, valami ajtó csapódott?

Munkács: Nyugalom! Ez az egyik nagy bajotok, ti papok, hogy csak a lélekkel foglalkoztok, pedig Isten testet is adott hozzá, amivel persze bajok vannak…

Gyergyói (szinte sírva): Feladom, jöjjön, aminek jönnie kell!

Munkács: Majd ha fagy! Közben jött belém egy kis gondolat, na figyelj!

Gyergyói (az ajtó felé figyel): Hallgass csak! Már nyikorog a csizmájuk, jaj, jönnek vissza!

Munkács (ő is hegyezi a fülét): Fenéket! Rémeket hallasz. Egyébként nem is csizmában vannak, nem láttad? Príma ávós félcipőben repesztenek a fiúk. Akinek sárga bőr félcipője van, hát az mind ávós, nem tudtad?

Gyergyói (lemondóan): Nem tudok én már semmit.

Munkács: Most már tényleg hiányzik egy staub… (feláll, az asztalt vizsgálja) …nézzük, hátha itt hagyott egy csikket a parancsnok szaki…

Gyergyói (ijedten): Ülj vissza, te hólyag!

Munkács: Nincs itt még egy morzsányi dohány sem, bezzeg a kocsmában…szóval ide süss! (elgondolkozva beszél, visszaül) Ezt te nem tudod, székely komám, de a „Sör és Fröccs” kocsma a családunké volt emberemlékezet óta…amíg el nem vették. A világ persze változik, mi erzsébeti svábok vagyunk, régebben a papát Munk bácsinak hívták, de én már Munkács lettem, jó mi? Munkácson egyébként soha életemben nem jártam (legyint), mindegy. (gondolkozik) Mit is akartam ebből kihozni… ja!

Gyergyói (türelmetlenül): Ne most, kérlek, ne most!

Munkács: Hát most akarom elmesélni, honnan ismerhetem ezt a bunkó hadnagyot, mert ez fontos, hidd el…

Gyergyói: A lényegre!

Munkács: Jaj Istenem, ez nem olyan, hogy lecsapom a fejét, mint a taxiórát, ez lélektani küzdelem lesz, góbé atyámfia. Amikor ez a külvárosi suvernyák ott vedelte a sört a barátaival, akkor nem ám öltönybe volt, hanem ócska ceig gatyában támasztotta a pultot, a fejét meg levágott karimájú kalap védte a naptól. Egyébként meg tudod, mikor volt ez drehás? Tróger volt a Fémáru Gyárban, csak ráragadt a zsargon, amivel téged kábított, mint a kígyóbűvölő a nézőket. A drehás különben esztergályost jelent. Hát nehezen ismertem meg, de már biztos vagyok benne, neki volt a barátja a rákosligeti Suttyó, az meg kivel harcolt együtt az elnyomás ellen, na kivel?

Gyergyói (haragosan): Hát nem érted, Vili, most nyiszálják a fejünk felett a damoklészi kötelet, nem érted?! Oda az egész egyházközség, szétzavarják a híveket, lerombolják a templomunkat, és ez mind miattunk lesz, mert nem tudjuk megvédeni a hitünket, te meg anekdotázol, mint egy féleszű!

Munkács: Elég, elég! Jól figyelj arra, amit mondok! Mit tanult meg a vadnyugati vadász az indiánoktól?

Gyergyói: Jaj ne!

Munkács: Azt, hogy az ellenség ellen a csel megengedett. Ezek itt… (kifelé int a fejével) …bármikor lelövethetnek, ha úgy hozza a kedvük. Vagy elzavarhatnak Kistarcsára… (gúnyosan) …üdülni, ha hagyjuk magunkat, nekünk kapálódzni, küzdeni kell, mint amikor a vallásszabadságért harcoltak a régiek, elfelejtetted már? Bele fogunk hazudni a hadnagy képébe, hogy eltátsa a száját a meglepetéstől, hogy elálljon a lélegzete ennek a propagandától kitágított fejű bunkónak, érted?

Gyergyói (szorongva): De már jönnek, hallod? És nem értek semmit, beszélj már!

Munkács (figyel az ajtó felé): Még nem jönnek… Isten ad még egy kis időt nekünk, én oktassalak téged? (gyorsabban beszél) Akit meséltem, az a rákosligeti Suttyó, az ennek a kenyeres pajtása volt, és ő mesélte nekünk, hogy… (titokzatosan, jelentőségteljesen) Rákosi elvtárs valamikor az illegalitásban a mi egyházközségünk tagja volt…

Gyergyói (riadtan): Micsoda?!

Munkács (bólogat a fejével): Bizony, bizony, a Suttyó mesélte.

Gyergyói: De ez egy ordas hazugság!

Munkács (széttárja a karját): Nem az első és nem az utolsó. Na és? Gyorsítsd meg a gondolataidat, Áron. Hogy vizsgálja ki ennek az állításnak az igazságát a hadnagy? Na hogy? Sehogy. Majd megkérdezi Rákosi elvtársat, a mi legbölcsebb vezetőnket, hogy tessék mondani, a háború előtt vallásos volt Rákosi elvtárs? Nem kérdez ez meg senkit, mert nem bolond, hogy egyáltalán legyen mersze…(szótagolja) …fel-té-te-lez-ni a vezérről, hogy a mi hajónk utasa volt.

Gyergyói (halkan): Én ilyen hazugságba nem megyek bele. Majd megkérdezi ezt a… ezt a Suttyót, és kész lebukás lesz belőle.

Munkács: Szegény Suttyó! Elitta az agyát, a múlt héten volt a temetése, néhány öreg alkoholistával kísértük utolsó útjára, az már ugyan nem beszél. És különben is. Nem te hazudsz, hanem a szegény Suttyó, annak meg már mindegy.

Gyergyói (feláll, idegesen sétál): Vétkesek közt cinkos, aki néma.

Munkács: Na ezt hagyjuk! Majd Isten eldönti, hogy vétkes voltál-e vagy sem. Az orvos is szépeket mond a betegnek, pedig tudja, hogy még pár nap és vége a világnak, nem? Hazudik? Naná, hogy hazudik, mert muszáj neki. De a Suttyót ugyan már meg nem kérdezi senki. (megrántja a vállát) Nem mi mondtuk, amit mondtunk, mi csak hallottuk.

Gyergyói (leroskad a hokedlire, fejét a kezébe temeti)

Munkács (az ajtó felé néz, kezét a füléhez nyomja): Aha, most már én is hallok valamit… figyelj, de nagyon! Én majd beszélek, te ne szólj bele, mert még összekeverjük a dolgokat. Nagyon jegyezd meg: a Suttyó beszélt a Rákosi elvtársról, mi erről nem tudunk semmit, te még Erdélyben hintetted az igét, én meg nem voltam presbiter, világos? A Suttyó mindenfélét beszélt össze-vissza, de csak nekem… érted! Nekem, ott a kocsmában, és csak azért említjük meg az egészet, nehogy a hadnagy szaktársnak kellemetlensége legyen ebből az ügyből, érthető?!

Gyergyói (sóhajt): Uram, adj erőt, hogy elbírjam ezt a terhet…

Berobog Kakuk, kezében néhány papírlap, sietve leül az asztalhoz.

Kakuk: Az ezredes elvtárs megmondta a helyes álláspontot, így mindjárt könnyebb a helyzet. Nem térünk el a Rákosi elvtárs irányelveitől, az kéne még csak. Ehhez úgy tartjuk magunkat, mint az acélkalapács, amivel megeddzük az acélt… mert az acélt megeddzük, hogy az elnyomó osztályok ne jöhessenek vissza, és azzal a kalapáccsal sújtunk le… na ide figyeljen plebános szaki, itt aláírja a nyilatkozatot, hogy mindent elismer, mert meg akarta dönteni a nép hatalmát…

Munkács (feláll, mérges): De parancsnok kartárs, hát mi pont azért…

Kakuk (ordít): Kuss! Leül! Magát nem kérdeztem, suttyó paraszt!

Munkács: Hát ezt mondom én is, parancsnok szaktárs, hát a Suttyó nekem megsúgta…

Kakuk (gyanakodva): Miről beszél maga?

Munkács: Na végre, hogy megismer, hadnagy bajtárs, hát a Suttyó meg a kocsma ott a Gubacsi útnál, én csapoltam a sört, a söröcskét, aszt együtt énekeltük záróra után az Akácos utat.

Kakuk: Há’ mért nem ezzel kezdte, paprikajancsi…

Gyergyói (feléled): Mert gondoltuk, hogy a hadnagy szaktárs majd úgyis…

Munkács (közbevág mérgesen): A plebános szaki most hallgasson és imádkozzon, nem igaz, parancsnok szaki?

Kakuk: Engedélyezem (Gyergyóira mutat) Ez az új csapos, vagy mi a fene? Nekünk tanították, hogy ezek a papok régebben jófajta söröcskét főztek, de a népnek nem adtak belőle egy stampedlivel sem. Hú de lenyelnék egy korsóval, abból a Gubacsi úti főzetből, nem hozott magával kóstolót, mi?

Munkács: Azt nem, de mást igen, csak ketten tudjuk, én meg a plebános, kíváncsi rá? Van itt füle a falnak?

Kakuk: Mi a fenéről beszél?

Munkács: Szóval nincs. Na hallgasson ide, egyszer a Suttyó, igen a rákosligeti Suttyó két korsó közben megsúgott nekem valamit. Biztosan tudja a parancsnok szaktárs, hogy a Suttyó és Rákosi elvtárs együtt küzdöttek az illegalitásban ott a Rákos mezején. Hát nagyon érdekes volt, amit hallottam… nagyon…

Kakuk (izgatottan): Mi a fenét hallott?

Munkács: Aki ezt tudja, az lehet, hogy veszélyes vizekre téved, én mondom.

Gyergyói: Én nem is merném…

Munkács: Hányszor mondja még a hadnagy szaktárs, hogy a plebános imádkozzon, mert baja lesz az utolsó itéletnél!

Kakuk: Ne hülyéskedjen Munkácsi, mert lecsukatom! Gyerünk, ki vele a titoknak!

Munkács: I nélkül, ha lehet, Kakuk szaktárs, csak egyszerűen Munkács.

Kakuk: Komolyan mondom, kiprovokálja, hogy behúzzak egy gyomrost, nyögje már ki… (Gyergyóira néz) …vagy maga, maga biztosan okosabb, mint ez a söröshordó.

Munkács (felkiált): Nem! Majd én! Jöjjön közelebb parancsnok szaki, megsúgom magának, és ne adja tovább, mert ebből még bokán rúgás is lehet.

(Kakuk és Munkács egymás mellé állnak, Munkács belesúg Kakuk fülébe.)

Kakuk (felszisszen): Nem igaz… nem lehet igaz… (otthagyja Munkácsot, és izgatottan járkál)

Munkács (széttárja a karját): Én mondtam, hogy veszélyes a helyzet, de még mindig csak hárman tudjuk. A plebánost köti a gyónási titok… (Gyergyóira néz) …nem igaz, plebános úr, én nem beszélek, mert szájzárat kaptam, a hadnagy elvtárs pedig…

Kakuk: Hát majd azér’… a franc egye ki… maguk leülnek, én meg parancsot kérek az elvtársaktól, hogy mi legyen? (gyorsan kisiet a szobából)

Gyergyói (suttogva): Végünk van… szétzavarnak minket… Uram segíts!

Munkács: Ne ess pánikba! A remény még a mienk.

Gyergyói: Milyen remény? Elrontottunk mindent. Ez a hadnagy már haza sem fog engedni. Nem olyan buta fiúk ezek, mint gondoltad.

Munkács: Hát ezért kezdenek gondolkodni, Áron. Ha a Rákosi elvtárs a mi emberünk, és minket tönkretesznek, akkor őket megbillentik. De ezt meg kell tőle kérdezni. De ki meri megkérdezni, mi? Ki meri feltételezni még gondolatban is, hogy a Rákosi elvtárs velünk szűri össze a levet, mi? Te meg mernéd kérdezni?

Gyergyói (bizonytalanul): Hát… de mit tehetünk?

Munkács: Imádkoznunk kell, és bíznunk Istenben, akkor megmenekülünk. Ne féljünk, lelkész uram!

(Halkan énekelni kezdik a 31. sz. egyházi éneket)

Sorsod hagyd az Úrra, s bízzál híven,
Bátran lépj az útra, melyen ő viszen.
Bár éj fedez, mit se csüggedez!
Sugarát leküldi s felderül a nap.
Jó kedvben, búban ott van veled,
Fényben és borúban jó Istened.

Gyergyói és Munkács (együtt, mindketten a nézők felé fordulva): Egyházunk immár több mint 500 éve velünk van és virágzik. A nehézségek, megpróbáltatások nem kíméltek bennünket, de megmaradtunk. Akik támadtak minket, azoknak a nevére is alig emlékszik már valaki.

Ahol lehetőség van rá, a szöveg befejeztével győzedelmes orgonahangverseny-részlet hangzik fel, és

VÉGE

(A színdarab megjelent a Partium folyóirat 2020. évi téli számában.)