DÉLELŐTT BUDÁN

Életkép egy felvonásban

Írta: Belvárosi Árpád

 

Szereplők:

Helga (70 éves)

Kamilla (70+)

(hölgyek jó egészségben)

 

Szín: udvarrészlet és a ház udvarra nyíló ajtaja, mellette kerti asztal, két szék, az asztalon kis csokor virágtartóban.

Helga: (be, az egyik széket helyezgeti, de visszafordul az ajtó irányába, és beszól) Már kijöttem, édesem, ne keress! Milyen szép csokrod van, kitől kaptad?

Kamilla: (megjelenik az ajtóban, kezében tálca, rajta kávéskészlet) Egyet találgathatsz. Annyit segítek, hogy férfi volt az illető.

Helga Na végre, ezt már szeretem hallani. Hamarabb is vége lehetett volna ennek a penészvirág-korszaknak.

Kamilla: Nana…, nem kombinál a néni, tessék a kávé! (kínálja Helgát) Nem tereljük el a figyelmet, mert kiöntjük a nedűt…

Helga: Jaj… a fene, falra festi a tragédiát, hát nem kipocsoltam, még jó, hogy csak a terítő. Hamar egy törlőt… hol van egy törlő… otthon nekem oda van készítve, ugye ebben a korban…

Kamilla: Nekem meg nincs, mert én két évvel vagyok fiatalabb.

Helga: Hazudik. Hárommal vagy idősebb, szívecském, de hússzal vagy feledékenyebb.

Kamilla: Azért disztingváljunk, kérem, mert nem mindegy, hogy miben. Maradt a kávéból, vagy töltsek még?

Helga: (legyint) Hagyd a fenébe! Majd később többet kapok, vagyis a következő adagot a nagyobbik findzsába kérem, és akkor helyreáll az egyensúlyom.

Kamilla: Érdekes, hogy régebben nem remegett a kezed, nézd csak, az enyém most sem rezeg, igaz, fiatalabb vagyok. (leül)

Helga: Idősebb vagy, szívecském, de ezt már tisztáztuk az előbb. Viszont a fejed… hogy is mondjam… egy kicsit serceg, ha ez érthető.

Kamilla: Kösz. Jó, ha az embert emlékezteti a barátnője a jelenkor problémáira.

Helga: A távoli múltra is tudnék, ha akarnék, ami bizonyítja, hogy én speciel nem vagyok feledékeny.

Kamilla: Rendben. Akkor mondd meg gyorsan, ha már ilyen figyelmes vagy ezzel a sercegéssel, hogy „…ha rádiója recseg, serceg, megjavítja gyorsan…”, na ki, kis emlékező bajnoknő, na ki?

Helga: Mit tudom én. A fene jegyez meg ilyen hülyeséget. Ez valami reklám, nem?

Kamilla: „Puff, eltalálta, télikabátot Romhányi szabónál csináltasson!”

Helga: Kamillám, édesem, ha most azzal folytatod, hogy „Mondja maga marha, miért oly bús…” , komolyan mondom, itt hagylak, mint Szent Pál az oláhokat…(gyorsan a szájára üt)… a fenébe, elszóltam magam, nem ismerem a mostani széljárást, meg nem is politizálunk, ugye?

Kamilla: Persze. De hogy a lényegre térjek, hiszen gondolhatod, nem az életkorok tisztázása miatt hívtalak meg egy kis fecsegésre.

Helga: Beugrott, most, ebben a pillanatban beugrott: Herceg, ez a megfejtés. Megjavítja gyorsan Herceg, és vége a sercegésnek. Ha jól emlékszem, a Városház utca végében volt a műhelye az illetőnek. Ájulj el, de gyorsan! Hanem?

Kamilla: (nem érti) Mit hanem?

Helga: Jaj! Mit tesz három év, komolyan mondom, ezt nem gondoltam volna. Ott vagdostuk egymás mellett a kenyereket, te úgy számoltál, mint a Pataki fejszámoló, és most tessék! Hanem mi miatt hívtál kávépocsolásra, mi?

Kamilla: Ja persze, csak ez a kávé kiverte a fejemből a… hol is hagytuk abba?

Helga: Na ne…

Kamilla: (a homlokára csap) A virág, te szétszórt! Nem a kávé a lényeg, kispofám, hanem a virág. Mikor kaptál te virágot egy férfitól, hadd halljam?

Helga: Erre azért nem kell úgy felvágni! Ha tudni akarod, a fiam most hozott a napokban egy szép csokor gerberát a szupermarketből…

Kamilla: Dömpingáron olcsón. Életszerű. De nézd meg az én csokromat, kis kartársnő, közelebb is mehetsz, mert ez nem afrikai napfényben tömegtermelt olcsóság, amit repülőgépen ömlesztenek hozzánk, hanem a reggeli nagybani piacon vett csúcsminőség, mint annak idején a friss, forró Százados úti sütöde kétkilós kenyere. Így már tudsz különbséget tenni, ugyebár?

Helga: A Százados úti kenyeret nem a nagybani piacról röpítették a mi állami boltunkba, ha jól emlékszem.

Kamilla: Mégis hozok egy újabb adag kávét, mert ez így nehéz lesz. Helga, kérlek, ne keverd össze a szezonálist a fazonálissal!

Helga: Te meg ne emlékeztess a kenyérboltra, mert a női lapban is benne volt, hogy a csúnya és kellemetlen élményekre ne emlékezzünk folyton, mert elmegy az étvágyunk, én ehhez tartom magam, és nézz rám! Virulok, mint a fene, tegnap vettem új ruhát…

Kamilla: Az van rajtad, ugye? Én is valami ilyet néztem ki a kínainál, annál nincs jobb üzlet ott a körtéren.

Helga: Ne szóljuk le a lehetőségeket, ha lehet. Komolyan mondom, felidegesítem magam! Hagyd már a fenébe azt a kenyérboltot! Ne is példálózz vele!

Kamilla: Helgám, kedves, mi történt veled? Nem voltál te ilyen szőrszálhasogató…

Helga: Mert én haladok a korral, és tereputákokat… ez így nem jó, várj… tereputánokat, így már jobb, szóval én minden tereputánt elolvasok a képes újságokból, amit a lányom hoz hetente a fogorvostól…

Kamilla: Terepeutát, ha lehet, pontosan idézzük a klasszikusokat.

Helga: Még hogy én vagyok szőrszálhasogató, váltsunk témát, szívecském!

Kamilla: Akkor találd ki, ki hozta a virágot, de csak kettőt találgathatsz, utána szabad a gazda, na gyerünk!

Helga: Elvált?

Kamilla: Nem.

Helga: Vagyis özvegy, más nem is lehet.

Kamilla: Frászkarikát!

Helga: Férfi?

Kamilla: Hülye!

Helga: Ez csak vicc volt. Ismerem?

Kamilla: Kizárt.

Helga Az anyját! Mindjárt felizgulok. Áruld már el, mert felmegy a vérnyomásom!

Kamilla: Na, na, nem kapkodunk. Tessék még egy kicsit erőlködni, most a nevére találgass!

Helga: Vendel.

Kamilla: Jéghideg.

Helga: Adalbert.

Kamilla: Na jó, látom, nem vagy komoly. Nem érdemled meg, de elárulom a nevét. (kis hatásszünetet tart)

Helga: Nem értettem.

Kamilla: Ernő. Így egyszerűen, Ernő.

Helga: Akkor ez nem mai gyerek. Ilyen nevet manapság nem adnak senkinek. Én is ismerek egy Ernőt, benne van a korban, de még úgy-ahogy bírja magát.

Kamilla: Az én ismerősöm egy kicsit több, mint hetven.

Helga: Mennyivel?

Kamilla: Hát úgy… egy-két évvel.

Helga: Akit én ismerek, az 73 éves. Még éppen hozzám való… de ne értsd félre, szimpla ismeretség az egész… néha megkínál cigarettával.

Kamilla: Mióta vagy te özvegy?

Helga: Ez hogy jön ide?

Kamilla: Sehogy. Te kezdtél penészvirágozni, hát én is megkérdezhetem, nem? (feláll) Hozom a pótkávét. (indul ki, de megáll, visszafordul) Hol ismerted meg a lovagot?

Helga: (felcsattan) Nem a lovagom! A cigaretta az cigaretta, a virág pedig virág, nem kell kombinálni.

Kamilla: (visszajön Helgához) Én nem kombinálok, de nem mondtad meg, hol ismerkedtél meg a… bácsival.

Helga: Hol… hol, hát a tornán. Kocsmába nem járok, özvegy embert nem ismerek… marad a torna.

Kamilla: Gyógytorna? Csak nem eltörted valamidet, mióta nem találkoztunk?

Helga: Dehogy, egyszerű torna a hetven pluszosoknak a lakótelepen.

Kamilla: Ez érdekes. Az Ernő is tornára jár, én ugyan a reuma rendelésen ismertem meg, itt Budán.

Helga: Az én Ernő barátom a kispesti művelődési otthonba jár tornázni velem együtt, tudod, a lakásommal szemben van a kultúrház.

Kamilla: Mindegy. És milyen ember a te Ernőd, ha nem vagyok indiszkrét?

Helga: Milyen, milyen… hát amilyen a tied. Milyen lehet egy 73 éves muksi, na milyen? Inkább hozd a kávét, mert hervadok!

Kamilla: Nehogy már… (ki)

Helga: (mérgesen magának) Kellett nekem locsogni, mint valami pletykás vénasszonynak. Fogadni mernék, hogy ha visszajön, rögtön megkérdezi, hogy mi a neve, mert kíváncsi, neki nem elég, hogy Ernő, neki kell az egész neve, mert abból látszik a pedigré, naná, én meg nem tudom… (feláll, táskájából mobilt vesz elő, idegesen próbál telefonálni)… de csalunk egy kicsit, aha, itt a száma… kicseng… ha üzenetrögzítő, én felrobbanok… aha… (kapkodva beszél)… Ernőkém, maga az, itt Helga, hát tudja, a Helga, na idefigyeljen, egy listát kell összeállítani a kultúrház vezetője részére, de a tornatanárnő nem ér rá, hogy a névsort elkészítse… persze, hogy tudja a maga nevét a tornatanárnő, de engem kért meg, hogy írjam össze a csoportot, és nem akarom rosszul írni a nevét… hogy két essel írja-e a nevét, vagy ipszilonnal…

Kamilla: (kintről) Tejet kérsz hozzá?

Helga: (Kamillához kifelé kiabál) Nem kérek!... Nem, nem… nem magának mondtam, én kérem magát most, kedves Ernő, mert a tornatanárnőt nem érem el… inkább betűzze a nevét! (hallgat) Értem… persze, hogy a Sasházi az sehol sem két „s”a végén… de van benne két „s”, igaz, ne nevessen… a végén pedig csak egy ipszilon, jaj de buta vagyok, látja, erre jó a pontosság, szóval Sasházi, egy ipszilonnal és Ernő, ez a vége, puszilom, Ernőkém, majd holnap felhívom. (kikapcsolja a mobilt) Pfű, nem volt könnyű, mi lett volna, ha Vonyarcvashegyinek hívják, amiben csak egy „s” betű van.

Kamilla: (be, kezében egy nagy kávéscsésze, amit odanyújt Helgának) Ezt próbáld meg kiönteni… (leül ő is)… és mi a neve… a vezetékneve az Ernő úrnak?

Helga: (félre) Na, mit mondtam, a kis kíváncsi… (meglepődve)… ismered talán?

Kamilla: Honnan ismerném, amikor a nevét sem tudom, azért kérdem.

Helga: Sasházi.

Kamilla: (nem érti) Mit mondtál?

Helga: (jó hangosan) Sasházi. Ez a neve. Sasházi Ernő.

Kamilla: Ismerősnek hangzik… mit is mondtál, hogy néz ki? Alacsony, magas, tömpe, szálas… dagadt? A neve gyanús, valószínűleg Slambucról magyarosíthatott. És kopasz, ebben a korban már, ugye…

Helga: Hülyeség. Régi nemesi család sarja. Nem kopasz, Kamillám kedves, dús ősz haja van.

Kamilla: Nyilván parókát hord, nem szégyen az. És merre lakik ez a kétes egzisztencia? A társadalmi csúszdán leengedett kislány nem fog alja népséggel keveredni, igaz?

Helga: Nem tudom, miről beszélsz, ott lakik a környéken.

Kamilla: Az én Ernő ismerősöm nem kispesti, hanem budai gyerek. Egyébként nem henceg vele.

Helga: És ez az előkelő budai gyerek mivel foglalkozik? A Sasházi Ernő, kérlek szépen, bejáratbiztonsági menedzser.

Kamilla: Vagyis portás. Nem rossz, tele lehet pénzzel.

Helga: Hogy te milyen randa vagy!

Kamilla: Te meg hülye tyúk vagy! Én csak emlékeztetni szeretnélek arra, hogy abban a kis Múzeum körúti boltban két kitaszított úrilány mérte a kenyeret, belenyugodva a helyzetébe, mert nem vették fel őket sehova, hogy tanulhassanak, de álmai azért voltak mindkettőnek, de végül a kenyerek győztek, és a lányok megöregedtek.

Helga: (legyint) Ezen már túl vagyunk… na de a te Ernőd mivel pótolja ki a magas nyugdíját, hadd hallom!

Kamilla: Feltöltő menedzser.

Helga: Micsoda?!

Kamilla: Így ahogy mondom. Mi nem világos ebben?

Helga: Feltöltő… feltöltő, csak nem egy benzinkútnál dolgozik?

Kamilla: Nem.

Helga: Hanem?

Kamilla Nem mindegy, úgysem ismered… de azért tudod, sokat gondolkoztam ezen, bár mi deklasszált lányok voltunk, én biztosan nem tanultam eleget a felvételi vizsgára, persze hogy elküldtek, és helyettem valami parasztlányt vettek fel…

Helga: Ez most hogy jön ide?

Kamilla: Eszembe jutott, mert az a szegény Ernő szintén kimaradt a tanulásból…

Helga: Érdekes, mert a Sasházi Ernőt is elgáncsolták, de valahogy boldogult. Szóval mit tölt fel a te Ernőd?

Kamilla: Ejh, hát mit… mit, amit kell. A szupermarxban árufeltöltő, elégedett vagy?

Helga: (nevet) Nagyszerű. Remélem, közben nem esik le a parókája, ha le kell hajolni a rekeszekért.

Kamilla: Te is randa vagy. Viszont Ernő nem festi a haját, és itt lakik a Bartók Béla úton. Ifjú korában a remiz villamos főműhelyében időelemző volt, ami nem volt kis dolog.

Helga: Ez komoly? A Sasházi Ernő is a főműhelyben dolgozott, nahát, micsoda véletlen, de ő normás volt. Te, ezek biztosan ismerik egymást. Mi a neve?

Kamilla: Somtói.

Helga: Milyen?

Kamilla: Somtói, ipszilonnal a végén, láttam a TAJ-kártyáját.

Helga: Így mindjárt más. Tudod te, hogy van ott egy Bánk bán utca, de az nem ipszilonos, ott lakott egy rokonunk, kalauz volt a 49-es villamoson, a Zuhonyi Tibi, ő is lecsúszott egzinc volt, mert a papája miatt nem lehetett orvos, mert a papája katonaorvos volt, de meghalt már szegény. Egyszer szerelmes voltam bele. (elgondolkozva) Nem a papájába. De figyelj csak, ez a név tényleg gyanús nekem. Ilyen név nem létezik, mi az, hogy Somtói, ez aztán virtigli magyarosítva van, akármi legyek.

Kamilla: Lehetsz te akármilyen Földeskuti „thy” (ezt kiejtve mondja: té-há-ipszilon), nagyot tévedtél. Ez a Somtó egy igazi trianoni helység, szívecském, ott az elszakított részeken vannak érdekes nevek ám, jobb, ha tőlem tudod, kis irredenta.

Helga: Ne fenyegess! De figyelj csak, a te Ernőd mit fizet a tornáért?

Kamilla: Ilyen hülyeséget nem kérdezek meg senkitől. Biztosan olcsó, mert a vénembereknek szervezik.

Helga: Igaz, a művelődési házak olcsók, olcsóbbak, mint az iskolai tornák.

Kamilla: Itt nincs művelődési ház.

Helga: Nincs? Hát hova jár a bácsi?

Kamilla: Mit tudom én… valahova, egyszer mondott valamit, hogy… várj csak, igen, egy helyi forradalmárról nevezték el a házat… megvan, Görömböly Elemér Kultúrház, igen, odajár.

Helga: Milyen? Nem értettem!

Kamilla: Görömböly, ipszilonnal a végén…(nevet) …ősnemes.

Helga: Ez nem lehet igaz. A mi művelődési házunkat hívják Görömböly Elemérnek, de az Kispesten van.

Kamilla: (méltatlankodva) Jaj, ezek az öreglányok olyan kukacosak, de hogy nekem legyen igazam, felhívom Ernőt, fel én… (mobilt vesz elő a zsebéből, és nyomogatja a gombokat)… be van táplálva az öregfiú… mindjárt, várj! (kis szünet) Halló, halló, …Somtói úr, maga az? Na csak gyorsan, mert a másikon vonalban vagyok, hogy is hívják azt a kultúrházat, ahol maga tornázik… biztos… (befogja a mobilt, Helgának), szóval (szótagolja) Gö-röm-böly E-le-mér, rendicsek, később visszahívom, pusszantyú. (kikapcsolja a mobilt) Ugye, hogy nekem lett igazam?

Helga: Ellenpróbát kérek, én is felhívom Ernőt… (előveszi a mobilt, és nyomja a gombokat, közben Kamillához beszél) …vagy ismeri, vagy nem ismeri, én még ott nem láttam más Ernőt, mint az én Ernőmet, és az is biztos, hogy ott csak egy tornatanfolyam van, szerdán 5-től 7-ig, és van egy kézimunka-kör, de ott nem tornáznak. (a mobilba beszél) Halló, Ernőkém, maga az, megint én vagyok… vagyis én vagyok, Helga, kedves barátom, ismer maga egy Somtói nevű úriembert… (Kamillához)… úgy látszik, félrenyelt, mert köhög… csak nyugodtan köhögjön, az egészséges, benne volt a Nők Lapjában… halló, halló… (eltartja a mobilt a fülétől), megszakadt a vonal… halló, halló… újból hívom…(nyomogatja a mobilt)… aha, itt a kiírás, a szám nem kapcsolható, na, mindegy.

Kamilla: Te milyen számot hívtál?

Helga: (Kamilla elé tartja a mobilját) Itt van, +, majd 36… 20, satöbbi

Kamilla: (Helgához tartja a mobilját) És ez, olvasd nyugodtan!

(mindketten nevetni kezdenek)

Helga: Ez ugyanaz a szám! Ez tévedés lesz.

Kamilla: Tévedés a fenét… (bólogat)… át lettünk verve, édesem, mint a… mint a… (legyint, majd nagyon lehangoltan folytatja) Pedig milyen jó egy ilyen öregfiúval beszélgetni… elvonja az ember figyelmét a betegségeinkről.

Helga: Helyette a sajátját ismerteti jó részletesen. De hát szegény ember vízzel főz, hát még az özvegyasszony. Még az a szerencse, hogy ipszilonnal végződött a nevük. Ez már színvonal, mondhat bárki bármit. Mind a kettő. Külön-külön, de mégis ugyanazok… ilyennel még nem találkoztam a prakszisomban.

Kamilla: Képzeld el, ha az egyik Kropacsek, a másik meg Recsege lett volna! (megállíthatatlanul nevetnek)

FÜGGÖNY